Gondolatfolyam 12/12

 

Fénylény

- Szerinted kik a fénylények?
- A fény egy nagy kapacitású tároló. Ha ez egy holografikus játékprogram, akkor a fénylények simán lehetnek egy köztes állapot a belépő tudat és a fizikai karakter között. Mivel a tudatnak valahogy meg kell jelennie a nem fizikai tartományokban, így a fény hordozza az információt.
- Ez bizonyított tény?
- Nem. Ez egy logikai feltételezésen alapuló sejtés.
- Tehát vannak a Földön olyan emberek, akiket ilyen fénylények generálnak?
- Minden dimenziónak vannak, bár van egy határ, ami felett egy gondolkodó ember túl nagy kihívás nekik. Végeztem kísérleteket, amiben megpróbáltam a racionális agyféltekére telepíteni őket, ugyanis az gépnek-programnak számít és kiderült, hogy az ilyesmik jobban bejönnek nekik.
- Mi ez a határ?
- A 17. dimenzió környéke.
- Hogyan jelennek meg fölötte?
- Szerintem a szél, a felhők, sőt, amikor látsz hal- vagy madárrajokat és ezek egyszerre mozognak, kivehető egy sziluett. Ilyesmikben érdemes gondolkodni ilyenkor. Az a tény, hogy ezek a dimenziók összeakadtak és volt közöttük olyan, ami mögött holografikus tudatos tervezés volt, elképesztő lehetőséget nyújt arra, hogy ezeket felfedezzük és egyszer talán rendszerezzük.
- Tudsz mondani a Földön olyan népeket, akikben ilyen fénylények vannak?
- Technikai értelemben mindenkiben fénylények vannak, csak eltérő a dimenzióforrásuk. Amikor itt megnevezel egy népet, annak kell lennie egy párjának is a másik agyféltekén.
- Honnan lehet rájuk ismerni?
- Ránézésre sehogy. Én is úgy találtam rájuk, hogy érkeztek hozzám eltérő forrásokból információmorzsák, amikből össze tudtam rakni egy ilyen képet. Aminek aztán elkezdtem keresni a párját is. Arra jöttem rá, hogy ezeket a dimenziókat a színekkel lehet azonosítani, azaz ha sikerül rátalálnod a helyes színpárokra, akkor következtetni tudsz a forrásukra is. Az aranynak például a szívoldalon van a pozíciója, párja pedig az ezüst a racionális agyféltekén. Ezeket lehet isteni minőségnek nevezni, ezért gondolom azt, hogy a cigányok például az egyiptomi arany-fekete színkombinációban lehetnek, míg van olyan skandináv nép, akiket az arany-fehérrel lehet azonosítani, de nekik még nem jöttem rá arra, hogy milyen eredetet társítsak. Olvastam olyan magyarázatot, miszerint ők lennének a zsidók elveszett törzsei, ám ha ebbe belemegyünk, készüljünk fel arra, hogy a dolog érthetetlenül komplex lesz, mert a hologram képes teljesen eltérő dolgok egyszerre megjelenítésére. Nem beszélve arról, hogy ha a teljes képet leszűkítjük annak egy területére, ott is felfedezhetjük ugyanazt, csak kicsiben. Erre jó példa az informatikai gondolkodás, ami csak egy terület, mégis képes visszatükrözni nekünk a teljességet. Ez a példa különösen jó, mert a racionális elme számára így a világ akár megmagyarázható.
- Milyen más jelei vannak a fénylényeknek?
- Itt van a név kérdése. Amíg nem voltak népességnyilvántartó rendszerek, az emberek egészen másképp álltak a nevekhez. A középkorban például az volt az általános, hogy az embereknek a foglalkozásuk volt a vezetéknevük. A cigányoknak például nem is volt ilyen, de a svédeknek sem, akiknek a sárga-kék színkombinációja kiadja a zöldet. Amikor találkozol egy Johansson nevű emberrel, az azt jelenti, hogy Johan fia és azért hívják így, mert amikor bevezették a népességnyilvántartást, az akkori állapot rögzült. A cigányok pedig kaptak egyet egy listáról abban az országban, ahol érte őket ez a változás. Az araboknál minden generáció nevébe bekerül egy keresztnév, így vissza tudják vezetni annyi generációra az eredetüket, amennyi név abban szerepel. De nem vagyok ennek a témának a szakértője, csak felhasználtam az információt egy nagyobb kép összerakására. Ha jobban belegondolunk logikus, hogy a fénylény klánszerkezetben jelenik meg, de ezt a legtöbb nép már elvesztette-maga mögött hagyta.
- Engem az érdekelne, a skandinávokat hogyan raktad össze és milyen feltételezésekre jutottál.
- Azért jó a kérdés, mert ők eddig viszonylag elszeparáltan éltek Európa északi részén, azaz tiszták maradtak. Ez kapott most egy jó nagy ütést a tömeges bevándorlással. A szeparációnak vannak előnyei és hátrányai. A hátrányok között szerepel a genetikai sokszínűség hiánya, főképp akkor, amikor éghajlati okokból nem nagyon tudnak messzire menni a más DNS-ért és kialakulnak belterjes közösségek. Ilyen értelemben jó, hogy érkezett hozzájuk egy vagon idegen DNS, bár mivel nem agysebészekről van szó, a minőség elég kérdéses. A fény nézőpontjából ez azonban egy nagy katasztrófa, mert a 3D-ben egymásba akadás legkönnyebb útja a rasszok keveredése. Ilyen értelemben a magyarok egy nagyon nagy talány, akikhez a mai világban Amerikát tudnám hasonlítani. Ugyanis a magyar a kialakuláskor nem egy népet jelentett, hanem egy minőséget, aminek ha valaki elfogadta a paramétereit, akkor magyarrá vált. A magyar nemzet kifejezés olyan, mintha a jövőben keresztény nemzetről beszélnénk, a magyar haderő kifejezés pedig éles ellentétben áll azzal a minőséggel, amitől valaki magyarrá vált. Van egy információ az egyiptomi hitrendszerről, ami szintén érinti ezt a kérdést, amikor valaki meghal és megmérik az életét. Aki eléri azt a szintet, hogy a mennybe jut, azt magyarnak nevezték és itt felhívnám a figyelmet arra, hogy a fordítóprogram minden bizonnyal ezt Hungariannak fogja fordítani. Amikor bevezették az állampolgárságot, onnantól a helyzet elég megtévesztő, mert olyan ember is lehet 'magyar', aki nem felel meg ennek a paraméternek. Ugyanis eredetileg BÁRKI lehetett magyar, aki megfelelt ennek a minőségnek, most pedig elég ehhez az állampolgársági kötvény biznisz. Mivel a világunkat alig értő égieket az ilyesmivel nagyon könnyű átverni, amikor ilyesmit hallok, mindig valami másra is gyanakszom. De most már az égiek is.
- Az égieknek milyen kapcsolatuk van a fénylényekkel?
- Ez olyan, mint egy lánc. Az égiek valahol ott vannak ebben a láncban, aminek ha egy eleme nem megfelelő minőség, az el is torzíthat mindent alatta. Így könnyen megérthető, mi az egyik ilyen feladatom, hogy ezeket a hibákat keresem az ilyen láncokban. Ahol az ÉlményPark előtt a bevett eljárás a becsszóra bemondás volt. Tehát ezek a láncok tele vannak hibákkal.
- Akkor a fénylények tulajdonképp nem is lények?
- Attól függ, hogyan határozod meg a lény fogalmát. Technikai értelemben olyanok, mint itt a wi-fi jel, ám mivel hordozzák a lényinformációt, annak tekinthetők. Amikor pedig emberként jelennek meg, nagyon is azok, amikor a fény eléri a fizikai konvertálási pontot. Ám mivel vannak emberek, akik láttak fényformában létező lényeket, feltételezhetően ez a konvertálás vagy más technológia, vagy nem kötelező.
- Ez azért meglehetősen extrém beszélgetés volt.
- Ugyanazt mondani, amit a többiek, az nem igényel kutatómunkát.

Istenkutatás

- Kezdjük azzal, hogy szerinted isten egy?
- Ha te azt hiszed, hogy isten egy, akkor álláspontom szerint magát a hologramot tekinted istennek. A kutatásaim során ez az egy dolog volt az, ami osztatlan egyként viselkedik.
- Akkor ki nevezhető istennek?
- Az a tudat, aminek egy kis töredéke vagy. Ez azonban lehet sok ember számára külön forrás. Az egyik anomália pont ez, hogy az egyszemélyes hologramba több dimenzió akadt össze.
- Akkor a monoteista vallások maga az anomália?
- Inkább kísérletnek nevezném a tudatok kimentésére, amit nem előzött meg széles kutatás. Pláne úgy, hogy itt nem egy szintről beszélünk és az eltérő szintek értelmezései is keverednek. Erre találta ki a kereszténység az Úr elnevezést, ami szerintem inkább egy pozíciót jelent, mint konkrét lényt. Az iszlám Allah képi ábrázolását azért tiltja ez a vallás, mert itt egy kollektív szellemi lényről van szó, amit anélkül nehezen lehet érteni, hogy megértenénk a kollektív tudatot.
- Ha egy vallás átterjed egy másik kontinensre, az a te nézőpontodból mi?
- Attól függ, melyik szintről nézzük. Van egy olyan értelmezés, miszerint ilyenkor egy kísérlet történik arra, hogy minél több lényt megmentsenek, ugyanis fenn nem a DNS számít, hanem a hit. Egy másik értelmezés szerint ez egy hódítás más dimenziók felé úgy, hogy azok 3D-s kiterjedései fölött átveszik az uralmat. A tudományos világkép azonban ebbe egyfajta reményt hozott, hogy ezek a dimenziók felszabadulhatnak, de egyben káoszt is, mert a kollektív oldalon csak kevesen vannak felkészülve az önállóságra. Itt valójában két álláspont csap össze, a Gondoskodás és a Szabadság. A szabad emberek szemszögéből a gondoskodás olyan diktatúra, amiben elnyomják az embert, a gondoskodásban élők szemszögéből a szabad világ kegyetlen. Szerintem a helyes állapot mindenkinél valahol a kettő között lenne, mert nem vagyunk egyformák és nem is neveltek mindenkit ugyanúgy. Amikor Amerikában valaki elveszíti a vagyonát és az utcára kerül, abban bármikor benne van az újabb vagyonszerzés lehetősége, amire nyitott is a közeg. Ez a gondoskodás világában sokkal nehezebb, mert ez egy haveri kapitalizmus most ami van, ahol a személyes kapcsolatrendszernek sokkal nagyobb a jelentősége, nem beszélve arról, ha kiesel a gondoskodó kegyeiből, szükséged lesz egy másikra, ami egy zárt kollektívában nem könnyű.
- Ez lenne más szóval a gondoskodó és a szolgáltató állam közötti különbség?
- Igen, de ha jobban belegondolsz, a szolgáltató államnak is vannak gondoskodó funkciói.
- A bevándorlókra gondolsz?
- Meg a munkanélküli segélyre. A bevándorlók esete azonban különbözik ettől, mert ott két olyan világ hat egymásra, ahol az egyiket teljesen áthatja a mágia. Amikor a muszlim bevándorló azt mondja egy németnek, hogy ő nem neki köszöni ezt meg, hanem Allahnak, bizonyos értelemben igaza van. Ám mivel ezt egy olyan embernek mondja, akinek világában nincs mágia (attól még van, csak nem ennyire egyértelmű), ő félre fogja érteni. Az a tény, hogy a nyugati kormányok lassan megkezdték a bevándorlók visszatoloncolását arra utal, hogy ez az iszlám ernyő kezd gyengülni, ami biztosította azt, hogy még a határozat kézhezvétele után is valaki simán ott maradhatott. Nehéz a mágia erejéről beszélni olyanoknak, akik nem képesek annak azonosítására.
- Te milyen istenben hiszel?
- Én beszélgetek velük. Ám teljesen másképp értelmezem őket, mint egy vallásos ember. Ha az lenne a kérdés, hogy ki az az isten, akiben hiszek, arra mindenki csak egyet mondhatna, aki ott van bennem legbelül. Még egy ateista tudós is.
- Akkor te az ateizmust jó dolognak látod?
- Nincs csak fekete és csak fehér. Amiben a kereszténység nagyot hibázott az, hogy Jézusból egy hófehér grandiózus alakot kreált, így megteremtette annak ellentétét is. Persze logikus, hogy így lehet riogatni az embereket és a félelmeiken keresztül uralni, de ennek már semmi köze istenhez. De visszatérve a kérdésre, az ateizmus egy nagy átverés olyan értelemben, ha valaminek a nevébe beteszed tagadásod tárgyát, az onnantól már biztosan létezik.
- Mi akkor a konklúzió?
- Isten kérdése inkább filozófiai kérdés, amit az határoz meg, hogyan értelmezed. A hologramban pedig amit hiszel, neked az van, ha tehát hiszel egy ősz szakállú istenben, azt igyekszik létrehozni neked. Ilyen értelemben egy kockában is hihetnél, vagy egy piramisban, vagy egy gömbben, minden az értelmezéseden múlik.

Techcégek

- Említetted, hogy később elmeséled, miért igyekszel függetleníteni magad a YouTube-ról.
- Egyszer egy algoritmus baki miatt az történt, hogy nem fértem hozzá a Blogger felületemhez. Ám kiderült, hogy nem csak ahhoz, hanem Gmail-hez sem. Ott ültem a gép előtt és arra gondoltam, ha ezt így simán megtehetik, márpedig megtették, semmilyen jogorvoslati lehetőségem nincs, ha ők úgy döntenek, hogy letiltanak. Bevétel nélkül élve tök jó dolog, hogy ott egy könnyen használható ingyenes felület, ám mélyebben belegondolva a teljes életem ott van, sok weboldal regisztrációjához pedig azt az e-mailt használtam. Pár nap alatt kiderült a hiba, mert meg lehetett reklamálni, de ez az élmény kijózanított. Ez után meg is kezdtem a lejövetelt, igaz, használom ezeket azóta is, ám azzal a tudattal, ha lekapcsolnak, akkor sem történik semmi, ehhez ajánlom mindenkinek a takeout.google.com weboldalt, ahol minden eddigi tevékenységet le lehet menteni. Amerika egy szabad ország, ám nagy kérdés, hogy ez vajon mindig így marad? Ha az életed ilyen szinten kiszolgáltatod nekik, mert ha úgy döntenek, simán belenézhetnek a levelezéseidbe, a kommunikációdba és tudjuk, hogy ha ingyenes szolgáltatást veszel igénybe, akkor te magad vagy a termék. Valaki mesélte, hogy a Messengeren beszélgetett valakivel és mindjárt meg is jelent neki egy olyan reklám, amivel kapcsolatban szó esett. Ez azt jelenti, hogy ha nem is hallgatják le, amire nincs kapacitás ennyi ember esetén, akkor is figyeli egy program, azaz Amerikában egy magánvállalatnak biztosan megvan a hangmintám is a hozzá tartozó névvel és telefonszámmal. Mivel a telefonod operációs rendszerét is ilyen tech-cégek készítik, elég nagy hatalom van a birtokukban, amire csak az USA demokrata mivolta jelent garanciát. Ha ez megváltozik, minden megváltozik. Ha megnézzük a sormintát, hogy az elején minden szabad, minden ingyenes, aztán egyszer csak megjelennek a reklámok (amik közül a politikai reklámok nálam jelzik egy ilyen cég profitéhségét), aztán a fizetős szolgáltatások, később észreveszed, hogy az egész már nem is annyira szabad, nem lehet tudni, mi lesz itt 10 és 20 év múlva, ha már most letöltendő börtönbüntetés jár egyes nyugat-európai országokban egy kommentért.
- De ezt csinálják a titkosszolgálatok is.
- Tudom. Amikor ezt az egészet megterveztem, jó pár évet hozzátettem a 4 fal között, hogy töröljem minden addigi programomat és újat készítsek, amiben a rációm végigvette a variációkat, hogy felkészüljön a legrosszabbra. Ugyanis ha nem vagyok hülye és értem is, hogy miket írok ide például, előbb-utóbb be fog következni egy olyan változás, aminek vannak pozitív és negatív útjai. Olyan logikai problémákkal, hogy ha ekkora spirituális rangom lett, vajon méltó-e hozzám a menekülés és minden biztonsági kamera kerülgetése. Egyértelműen nem. Pont ma történt velem egy eset, ami okot adott egy kis bemutatóra, amiben amúgy a saját magamra helyezett biztonsági garancia vizsgázott jól és egyben jelezte is fölfelé, hogy nem túl jó ötlet felkészületlen 'főnököknek' engem megszállni, mert ilyenkor az adott helyzetekre történő reakcióm is felveszi az ő mintázatukat. Valamikor, és ez lehet akár a ma este vagy a holnap is, áttöröm a rám helyezett blokkokat, ami véget vet ennek a status quo-nak. Nagyjából olyasmi várható, mint amit a Lucy című film bemutat, ha azt megszorozzuk úgy hárommal. Ha nem az lett volna az első dolgom, hogy megcsinálom magamra a fékek és ellensúlyok rendszerét, még én sem tudom elképzelni, mi lenne. De azt biztosan tudom mondani, hogy ennek a világnak ebben a formában vége... legalábbis azokban a valóságokban, ahol nem vagyok átlagember, illetve egyáltalán jelen vagyok. A multiplex vetítés a garanciája annak, hogy senkit nem hogy kár nem ér, de minden jobb lesz számára, nem beszélve arról, hogy előbb dolgoztam és csak az után jön a játék egy olyan keretrendszer alatt, amiből kijöttem és szabályai rám is vonatkoznak. Azaz minden tőlem telhetőt megtettem, nehogy az esetleges tudatlanságom vagy tapasztalatlanságom találkozva egy másik erőszinttel bajt okozzon.
- Azt mondtad, hogy minden ingyenes dolog esetén te magad vagy a termék. Igaz ez az ÉlményParkra is, ami szintén mindenki számára ingyenes?
- Igen. Legalábbis addig biztosan, ameddig erre a Tükör nekem lehetőséget ad. Megjegyzem ezzel nincs is baj, mert tisztességesen van megcsinálva, amit a rendszer az átlagemberek szintjén is visszatükröz. De ez itt válik bonyolulttá, mert egyszerre kell a maga komplexitásában tükrözni az egyéni és a kollektív szintekre is úgy, hogy nincs csak fehér és fekete.
- Te akkor itt istent játszol, nem?
- Akkor játszanék istent, ha nem jöttem volna ki az ÉlményPark admin szintjéről. Ami egyrészről lemondás volt a legnagyobb hatalomról, amiről egy ember lemondhat és zseniális taktikai húzás a megszállókkal szemben, akik itt döbbennek rá, hogy hiába vannak rajtam, az nem sokat ér. A fejemből se tudnak kiolvasni semmit, mert konkrétan semmit sem tudok és amit tudok is csak logikai következtetések. Amikor ilyen weboldalakat írok, sokszor én is itt tudok meg egy csomó dolgot, ahogy leírom, mert egy olyan csatornát használok, amit ők nem látnak. Istent játszom? Igen, de nem olyat, aki valójában vagyok, hanem egy olyat, ami a ti fantáziátokban létezik, ami számomra egy olyan szerep, amihez fel kell nőnöm és meg kell neki felelnem. A játék ugyanis nem tiltja, hogy abban bárki istennek adja ki magát, csak nem könnyű megcsinálni, pláne nem úgy, hogy már vannak a pályán ilyenek, akik sosem örülnek az újonnan megjelenteknek.
- Akkor neked hogy sikerült?
- Úgy, hogy a semmiből azonnal a dobozos verzióval jöttem ki, ha szabad ezt így mondanom. A kétezres években még floppy volt, lehet, hogy a doboz se él sokáig az online letöltés korában.
- Figyelj, akkor tulajdonképp te is egy tech cég vagy.
- Remek tükör, igaz? Én is multi vagyok, csak nem multinacionális, hanem multidimenziós. Szlogenem: senki ne aggódjon, ügyfeleink halála után is végig hazai hálózaton szolgáltatunk.
- Szerintem sokan csak most kezdenek igazán aggódni.
- Akkor olvassanak tőlem minél többet és minden kérdésükre választ lelnek. Ezért mondom, hogy ne aggódjatok. Mondom is miért. Ha a régi ismerőseim között valaki készítene egy közvéleménykutatást, mit szólnának ahhoz, ha isteni hatalmam lenne, senki sem örülne neki, mint ahogy egy embernek se örülne senki ilyen minőségben. Ám ha a kérdés az, hogy én készíteném el egy tisztességes világ tervét, aminek szabályai rám is vonatkoznak és nem másvalaki, sok szavazatot kapnék.

Három út

Mindenek előtt egy olyan probléma megszüntetése az első feladat, amivel ezek egyáltalán szerephez jutottak, akik itt beavatkoznak. A megállapodásban olyan pontok szerepeltek, mint az erős középosztály megteremtése, a szegénység megszüntetése és a másik póluson a szupergazdagok vagyonának feltételekhez kötése. A gyakorlatban azonban ezeknek az ellenkezője történt, azaz itt egy szabotázs történt olyanok részéről, akik ennek a feladatnak a közelébe se jutottak volna, ha nem vállalják a megállapodásban foglaltakat. Itt felmerül annak felelőssége (aki én vagyok), aki a megállapodást kötötte, aminek alá is vetem magam. Azzal a megjegyzéssel, hogy kötelességem a probléma megoldása annak ellenére, hogy akkor és ott abban a helyzetben kevés mozgásterem volt, ám garanciákat ennek ellenére beletettem ebbe a megállapodásba. Most jutottam el az érvényesítés megvalósításának kapujába úgy, hogy az orvtámadásnak köszönhetően rendkívül kedvezőtlen helyzetből indultam. Paradox módon a művelet eredménye egy nagyon megerősödött Föld lesz, ami olyan feladatokat szül, hogy az emberiség alkalmassá is váljon egy ilyen felelősségre. A konfliktus azonban a jelenben csak közvetve érinti a földi emberek többségét, ám közvetlenül azokat, akik elkötelezték magukat ezek felé a beavatkozók felé. A többi ember feletti hatalomért, a luxusért, a pénzért, a szexért, a címért, kinek miért. A hétköznapi embereknek nem célszerű ebbe belekeveredni és ebbe most beleértem azokat a földi intézményrendszereket, akik sajnos a közvetlenül érintettek parancsait kellene, hogy kövessék. Meglátjuk, mi lesz. Alapvetően három lehetőségük van.Az első az, hogy távol tartják magukat ettől, élik tovább az életüket és figyelmen kívül hagynak engem. Cserébe azt kapják, hogy igyekszem tevékenységemet a színfalak mögött végezni, az objektív valóság sem sérül. Ám garanciát csak arra tudok vállalni, ami tőlem függ, de tehetek egy olyan ígéretet, ha az objektív valóság sérül, utólag helyreállítom, mivel annak fenntartása részemről egy kiemelt cél. A másik út az, hogy engem ellenségként határoznak meg, mert fenyegetést jelentek rájuk, a vagyonukra, a nemzetbiztonságra, az üzletre, a tőzsdére, a világgazdaságra és még ki tudja mire. Nem tudom, hogy örüljek-e neki vagy sem, mert ilyenkor szoktak a blokkok oldódni és az események felgyorsulni. De az biztos, hogy aki ezt az utat választja, igen nagy kockázatot vállal, aminél már nem tud arra hivatkozni, hogy ő ezt nem tudta, mert itt olvassa. Csak azt tudja mondani, hogy ő ezt nem hitte, ám a hit azok hazai terepe, akik utólag őket kérdőre vonják. A harmadik lehetőség az, hogy engem pozitív fényben látnak, amit előre szólok, sok kihívás fog érni, mert itt egy olyan stratégiai célról van szó, aminek útját nem mindig övezik kellemes események. Az én ajánlásom az első verzió, mert nem túl jó dolog emberként a magasabb dimenziós csatatéren grasszálni, sem alacsony látószögön hinni valakiben, akiről minden információ csak feltételezésen alapul. Hogy az alacsony látószögű emberek mit értenek azon, amit biztosan nem értenek, azt nem tudom megmondani, ezért mindenkit csalódás fog érni, aki a tevékenységemet a saját elvárásaihoz igazítja.

Spirituális holotechnológia

Ajánlom William Gibsont, aki létrehozta a cyber sci-fi irányzatot, amihez a Matrix is tartozik. Kevesen tudják, de nem ez volt az első ilyen film, amiben Keanu Reeves szerepel. Amúgy érdemes megnézni a többi filmet is, amit annak idején feltöltöttem, el is felejtettem, hogy ott vannak. Na ez a cyber sci-fi hasonlít legjobban arra, mi is ez a holotechnológia, aminek a platformja a valóság. Mondok rá pár példát. Otthoni védelmi rendszer. A betörő beleesik egy verembe, amikor hazaérsz, azt látod, hogy a LED piros fénnyel világít. Kihívod a rendőröket, akik amikor kikapcsolják a holozárat, a betörő megjelenik és letartóztatják. Elmész egy étterembe, ahol különféle nemzetek ételei közül választhatsz. Amikor leülsz a partnereddel az asztalhoz, te aki pljeszkavicát rendelsz, az adriai tengerparton ülsz szemben a partnereddel, ő pedig, aki tiszai halászlét kért, a Tisza partján ül szemben veled. Mivel sokan vannak, akik számára ez szentségtörés, ők a multiplex vetítésnek hála maradnak a statikus valóságban az Úr/Allah kegyelméből és élhetik tovább az orthodox valóságban életüket. Akik azonban nyitottak egy sokkal rugalmasabb valóságkeret felé és sikerrel teljesítik az amúgy elég szigorú belépési feltételeket, megismerhetnek egy másik világot, ahol az anyagot nem kell bányászni, ám hogy mit lehetsz képes alkotni, ahhoz szükséged lesz a fantáziádra és a kreativitásodra. Felhívnám a figyelmet arra, hogy ez a fejlett ember számára ideális környezet, ahonnan könnyen vissza lehet zuhanni a statikus valóságba, mivel senkinek sem lesz kedve a bírót játszani akkor, ha az alkotásod nem felelne meg a fejlett ember követelményeinek. Ez az emberiséggel kapcsolatos legnagyobb (és jogos) aggály, amit úgy illik, hogy az ilyen problémákat először mi magunk oldjuk meg, amit egy húzással be is emeltem a világ admin beállításaiba.

Vízöntő rendezői utasítás

1. Lehetőleg csinálj mindent másképp, mint a többiek ✓
2. Törekedj a libero státuszra ✓
3. Okozz minél nagyobb felfordulástNos ez a 3. pont tűnt a legkönnyebbnek és bizonyult a legnehezebbnek. Kis felfordulást okozni nem nehéz, ám ha az ember mer nagyot álmodni, magasra teszi a lécet önmaga elé. A gyakorlat és az elmélet között az a különbség, hogy az elméletet elméleti emberek szokták felállítani, a gyakorlat azonban a gyakorlati emberektől függ. Itt a felfordulást az okozta, hogy engem az elméletre készítettek fel, azonban rá lettem kényszerítve a gyakorlatra az által, hogy megtiltották azt, hogy másképp csináljak valamit és elvárták, hogy beálljak a sorba, azaz megszegették volna velem az 1. és a 2. pontot. Ha ezeket hagyták volna, akkor a 3. pont lokális szinteken maradt volna, így azonban csak egy dobásom volt. Ha az embernek csak egy dobása van, igyekszik akkorát dobni, amekkorát csak tud. Mivel mindenki, aki ebben benne volt, csak lokális szinten gondolkodott, így mindenki lefelé nézett, holott felfelé kellett volna. Amikor meg a magasabb dimenziók állandó hangoztatásával végre elkezdtek felfelé nézni, végre elkezdődhetett a vetítés az 1. dimenzióból, ha még emlékeztek a mozis hasonlatra. Azaz végre elkezdték nézni a hatalmas vásznat, ám a vetítőnél már én álltam.Szakmailag volt egy nehéz megoldásra váró feladat. Hogyan oldom meg azt, hogy nem lehet a szakrális és a világi hatalom egy kézben akkor, amikor fel kellett vennem magamra a problémát. Itt lépett be a képbe egy másik szabály, az igen is meg nem is, aminek segítségével ez sikerült. A szakrális hatalom az ÉlményParkkal meglett, ám ha kijövök belőle és szabályai rám is vonatkoznak, akkor a kezemben is van, meg nem is. De mi a helyzet a világi hatalommal? Mivel egyénként tekintek magamra, bizonyítékom van arra, hogy ez a hatalom nincs nálam, ám az új vádlóim megjelenése mégis ennek ellenkezőjét bizonyítja. Biztosíthatok mindenkit, hogy tök szar érzés a világ uraként képtelennek lenni egyszerű dolgokat elintézni, ám ha a cél a végső győzelem, ezért áldozatot kell hozni. Ha az ellenfeleket segíted a háttérből, annak több eredménye lesz. Egyrészről elkényelmesednek, amit ki tudsz használni, ha edzésben tartod magad, másrészről egy idő után elhiszik, hogy ők ilyen jók. Már csak a döntő csatára kell várni, amiből akár nagy felfordulás is lehet, ha hirtelen tűnik el az a nagy hatalom és hirtelen kellene kiállni egy olyan ellenséggel szemben, aki fel van készülve.- Mi igaz ebből az ÉlményParkból?
- Most már minden.
- Mikortól?
- Csak egy ember kellett, hogy elhiggye.
- Ezt nem értem.
- Teremteni nem nehéz, ha az embernek van teremtőereje. Ám hogy mit, azt elég sok idő és munka volt kidolgozni.
- Csak egy ember kellett ehhez?
- Igen, ám sztahanovista módon teljesítettem túl a tervet.

Mélytransz

- Mondtad, hogy kitöröltél mindent a fejedből, hogy a tudásod ne jusson ellenséges kezekbe és így nyílt meg előtted a mélytransz.
- Az csak az egyik fele, hogy senki ne próbálkozzon ilyesmivel. Ha a mélytransz olyan könnyen megnyílna, találtam volna mást is magamon kívül. Tehát ez több összetevős dolog, nem véletlen mondtam, hogy a személyes kvalitások mellett a körülmények szerencsés együttállására is szükség volt. Mivel innentől tök mindegy, mit mondanék,mert megtapasztalás híján úgysem értené senki, inkább arról beszélnék, vajon nem az összes emlék eltűnése volt-e valaki célja. Aki nem tudott a mélytranszról, csak az volt a szándéka, hogy ne legyenek emlékeim az addigiakról. Ezt logikailag összekötöttem egy még a mélytranszban szerzett élményemmel, amikor valakire ráhangolódva egy olyan ügy jelent meg, mint probléma, ami frankón egybevág ezzel. De ez ennél komplexebb, csak leegyszerűsítettem.
- Mennyire komplex?
- Azért kerültem a mélytranszba, hogy megcsináljam a tudatrendezést, azaz a feladatok futószalagon kezdtek érkezni. Az emlékeim kitörlése nem a földi életemről szól, mert arra emlékszem, ám 3D-ben ez is lehet csalóka, mert akinek hatalma van a 3D felett, az ezt is képes manipulálni. Valószínűleg az lehetett a dolog mögött, hogy rájött, elég közel jutottam hozzá és megijedt, ugyanis a mélytranszban lehet információkat szerezni, csak irtó nehéz személyekhez kötni. Ha az volt a harcmodorom, hogy átdobnak az ellenséges vonalak mögé, az 3D-ben kinézhet úgy, hogy itt megszületek, ami azért ok az ijedségre. Mivel túléltem a születést és a többi merényletet, könnyen lehet, hogy saját magához irányította a születést, ám nem számolt azzal, hogy még nála is magasabbról indult egy rendezési szándék, aminek ő lehetett az oka. Ám az emlékvesztés kétirányú fegyver, van egy film, az Ismeretlen férfi, ami jól megmutatja, amire utalni szeretnék. Tételezzük fel, hogy egy nagyon durva lény voltam előtte, ám ha nincsenek emlékeim, akár a világ megmentője is lehetek. Hiába volt hatalmas kezdeti előnyben és szedte el az összes erőm, kiderült, ha elszedik az Erőt tőled, attól nem válsz egyszerű emberré, hanem ugyanarra a szintre fejlődnek a manipulációs képességeid. Ez után azonosítani magad, ráadásul úgy, hogy az égi nyomozás olyan, hogy belekerülsz hasonló élethelyzetekbe, mint amit meg akarsz tudni, elég nehéz, mert sosem kerülsz a teljes bizonyosság állapotába és itt mindenki hazudik. Tehát önmagadként az új identitásodat tudod csak elfogadni, amit te építesz fel. Ez elég komplex, vagy folytassam?
- Ha már belekezdtél.
- Egyszer történt egy eset valamikor 2010 környékén, hogy belecsúsztam egy szokatlanul valóságos álomba, ahol egy nővel éltem együtt, aki amúgy ez a lény lehet maga. Nagyon megijedtem, hogy nem tudok visszajönni, mert az biztos volt, hogy én azzal a nővel együtt biztosan nem élnék. A nő, aki maga lehetett a keresett lény rájött, hogy itt valami nem stimmel és hirtelen a semmiből egy házibuli kellős közepén találtam magam úgy, hogy körülöttem megtelt a szoba emberekkel. Az történhetett, hogy a lény elhúzott felfelé és akadályt képezett előttem, nehogy utánamenjek, ám nehéz elképzelni, hogy az a sok ismeretlen ember, akik a barátaim voltak együtt bulizzanak a szüleimmel, de szerintem ezt egyiktőtök se tudná könnyen elhinni magáról. Gyorsan összeszedtem annyi információt, amennyit csak tudtam, ami abban a párhuzamos valóságban úgy nézhetett ki, hogy tök komolyan elkezdtem kérdezni apámat, hogy hol ez a lakás, meg ilyesmi, aki meglepetten válaszolt. Ez alatt a pár perc alatt amúgy többet megtudtam a világról, mint addig előtte, hogy a valóságot ne vegyem annyira komolyan és lássam, egy magasabb dimenziós lénynek milyen lehetőségei, no meg milyen korlátai vannak benne. De visszatérve az előző gondolatmenetemhez, ha valakinek az az érdeke, hogy ne emlékezzek, arra két választ találtam. Az egyik az ellenséges vonalak mögé dobott harcos, a másik a jótevő, aki kimentett mindenkit egy anomáliából, ám mire végzett, addigra a világban mögötte már leosztották a hatalmi lapokat, ahol számomra már nem volt hely. De lehetett mindkettő egyszerre, hiszen itt magasabb dimenziós témáról van szó, amit 3D-ben kellene értelmezni. A dolgot csak fokozza az, hogy egy saját rangmeghatározót használok, mert sokszor találtam fejlett lényeket szolgasorban és primitíveket uralkodni. Ide is úgy érkeztem, és most bocsi, de ezt aztán tényleg nehéz lenne elhelyeznem a 3D 'egy valóságába' pár mondatban, hogy ráhangolódtam arra, aki a hozzám legközelebbi minőséggel rendelkezik és nem ő volt a hierarchia csúcsán, közel sem. És szerintem itt az ok, ami miatt emlékeimet vesztettem, vagyis arra-azokra, akik méltók lettek volna erre a hatalomra és biztosan nem egyeztek volna bele abba, hogy a jótevőt kisemmizzék. Ebben a valóságban is van rá példa, hogy vannak, akik annyira nem akarnak hálásak lenni, hogy inkább azok elpusztítására törekednek, szóval szép lassan el is érkeztünk a műveleti valóság megértéséhez, amihez hozzátehetjük az 'előző verzió' elejtett megjegyzésemet. Meg még pár dolgot, amikkel ez a sztori rezonál.
- Tényleg rá akartam kérdezni erre, de ha már így esett, mi a verziók közötti különbség?
- Az elsőben mindenkit felemeltem. Ebben már csak a méltókkal történik meg ez, lesznek méltatlanok, akik kiesnek, de a nagy többség, akik nem tettek semmit, csak kisemberként féltek, egy köztes világban maradnak és élhetik tovább életüket a valóságban.
- Néha elcsodálkozom, hogy ilyesmik léteznek, amikről itt szó volt.
- Hogy ki min csodálkozik el, az nézőpont kérdése. Lehet, hogy ez vízöntő vonás, de én az ilyesmiktől nem tudok kiakadni, se leblokkolni akkor sem, ha a Holdról kiderül, hogy valójában egy holdnak álcázott űrhajó.
- Tényleg az?
- Amit tényként mondanak róla, már tudják, hogy nem igaz, hogy egy ütközés során a Földből szakadt ki. Ez is a tudomány egyik elmélete, ami addig igaz, amíg valaki meg nem cáfolja, ám a tudósokat ma már hallgatásra kötelezik, így maradnak az azon kívüliek, akiket aztán bolondnak állítanak be.

Van amúgy ennek a faszinak egy előadássorozata, ami egy kurva hosszú előadás négy részben, amik közül az egyikben sokkal mélyebben és részletesebben foglalkozik a Holddal és nem is lőtt nagyon mellé.

- Pontosan mitől is ijedtél meg?
- Hogy egy nővel élek. Persze le van paraméterezve az a nő, akivel együtt is élnék, de azon a kapun senki sem jött eddig. A jobb megértésért itt egy cikk azzal a kiegészítéssel, hogy az illető elképzeléseit a 'jóistenről' szerkesztőségem se megerősíteni, se megcáfolni nem tudja. Szerintem egy téves elképzelés állhat mögötte, ami a személyes kutatómunka hiányából fakad, ezért nem célszerű elhinni mindenkinek mindent. Ám azzal mélységesen együtt tudok érteni, hogy 'mikor is csinálhattam volna mindezt, ha be vagyok fogva egy nő elképzeléseinek ketrecébe?'.
- Minden nő ilyen?
- Nem, mert vannak olyan nők, akik váratlanul nagymértékben használják a racionális agyféltekéjüket. Ám nekik az életük egy állandó harc önmagukkal, ami lefordítva olyan matriarchákra utal, akiknek viselkedési- és jellemmintájuk árad az emberiségre. Ez alól a valóságban élés jelent egyfajta kibúvót, ám a kollektív tudatszint emelkedés már ellenséges pályára viszi őket. Ezért gondolom azt, hogy a problémával szembe kell nézni és le is kell győzni azzal a megjegyzéssel, hogy én a primitív férfiak esetében is így gondolom, nem csak a nőkében.

Módszertan

Így hirtelen kettő jut eszembe.Először mindig az adott területen lévők közül csinálja a legalkalmasabb. Ha ez nem megy, akkor jövök én, aki biztosan nyers lesz, mert nem mélyül bele annyira a részletekbe és a helyi szokásokba.Szólok (1), szólok (2), szólok (3), cselekszem.

Regényírás

- Olvasva pár novelládat felvetődött bennem a kérdés, hogy miért nem írsz egy regényt?
- Mert a gyakorlat felülírt mindent. Az elmélet (és pár megállapodás) szerint nem kell feltétlen a főnöknek lenni ahhoz, hogy valaki elvezérelje az univerzumot. Lehet bármi, ami akar lenni, mert a rang nem kötelezi a pozíciókra. Ha ezek valóban fejlett és felsőbbrendű lények lettek volna, azonnal megértették volna, de akkor még nem ismertem őket, hogy az a nagy bólogatás mögött, amit levágtak, már jól tudták, hogy nem fogják betartani. Nálam azonban az adott szó kötelez és csak kívülálló okok írhatják felül, viszont a törekvésnek és a szándéknak meg kell akkor is lennie. Bizalom nélkül ugyanis nincs fejlett világ. Egy csomó tervem volt, hogy mit szeretnék csinálni, ám amikor láttam, mi zajlik a szemem előtt és milyen alakok kapnak ezektől hatalmat, úgy döntöttem, ebbe komolyan beleállok, amire csak ráerősített az a stílus, amit megengedtek maguknak, amikor azt hitték, övék a világ.
- Egy regényt álnéven is meg lehet írni az üres idődben, nem?
- Kérdezz meg egy befutott írót, hány regényt írt meg így. Egy regény egészen más, mint egy novella. Amúgy is úgy szoktam, hogy ha leülök valamit írni, azt az elejétől a végéig úgy megírom, hogy lehetőleg utólag már ne kelljen beleírogatni. Ez működik egy novellánál, de egy regénynél nem. Aztán ott van még az, hogy nekem igazából a párbeszédek mennek, a leírások nem tudom, mert meg se próbáltam. Egy jó könyvhöz nyugalom kell, sok idő és egy olyan alkotói hangulat, amiben magad előtt látsz mindent, amit aztán leírsz.
- Lennének egyedi ötleteid és témád?
- Persze.
- Például?
- Elgondolkodtál már azon, honnan jön az ihlet? Mert én igen. Arra jutottam, hogy aki regényt ír, az belelát a hologram információkba. Ugyanis a hologram minden eleme a teljes információt tartalmazza, azaz ha egy embernek kifejlődtek a szenzitív képességei, téridőtől függetlenül képes megtörtént eseményeket, vagy majd megtörténő variációkat látni. Ez pedig kimeríthetetlen információforrás. Persze egy regényt könnyebb elképzelni, mint megfilmesíteni, ahol a forgatókönyvírót kötelezik a film szabályai. Ha például rólam készülne egyszer egy film, ami a valóságot mutatná, egy nézőt se kötne le egy egész nap meditáló ember. Ha pedig a tudatpozíciós utazást filmesítenék meg, azok nagy része nem vizuális, hanem információs élmény. A könyv azért jobb a filmnél, mert a saját képzeleted alkotja a díszleteket. Egy film, vagy sorozat lehet egészen más, mint a könyv, amire kiváló példa az Alapítvány sorozat, ahol a fehér férfiak fekete nők lettek és ahol a császár csak pár bekezdés erejéig jelenik meg, a sorozatban pedig az egyik legnagyobb hatású szereplő. Én a Terminust sem így képzeltem, szerintem Asimov ilyenkor forog a sírjában, a jogutódok, akik engedték ezt így pedig biztosan a pénz világában élnek. Viszont vannak olyan filmek és sorozatok, amik kiválóan képre vitték a regényeket.
- Szerinted a Csillagok Háborúja megtörtént események alapján íródott?
- Könnyen lehet, hogy a mi galaxisunk történetét meséli el, hiszen itt évmilliók sem számítanak nagy időtávlatnak. Itt van például a Szaturnusz holdja, a Iapetus, ami igen csak hasonlít a Halálcsillagra azzal a különbséggel, hogy a jelek szerint nálunk az égitestek ilyen átalakítása terjedt el, ami logikus, hiszen minek is vesződjön bárki azzal, hogy megépítsen valamit, ami eleve ott van.

Már említettem a saját holdunkat is, amit érdemes megnézni egy szűrőn át is. Mindig legyen gyanús az, ha nincsenek mély becsapódási kráterek.

De ott van még a Mars holdja a Phobos, ami több, mint gyanús. Simán lehetne ezekről is regényeket írni úgy, hogy keveredjenek benne a valóságos és a fikciós elemek, mert könnyen lehet, hogy a valóság önmagában unalmasabb lenne a kelleténél. Ha én nem, valaki simán megírhatja akár úgy is, hogy a cselekményt egy távoli galaxisba helyezi réges rég. Amúgy a Star Wars ha ma készült volna, csak egy lenne a sokból, amik készülnek, az adja az erejét, hogy már a '80-as években sikerült úgy megcsinálni, hogy akár ma is megjelenhetne, kivéve a szereplők frizuráját. Ilyen amúgy a Matrix és a Blade Runner, ami valamilyen oknál fogva a Szárnyas fejvadász nevet kapta a mozikban. De visszatérve a témához, igen, az írói vénám meglenne, csak kénytelen voltam a feladattámogatásra fordítani.

Rendszerhelyreállítás

Ki készített engem erre fel? Senki. Ki készíthet fel valakit valamire, amit még soha senki nem csinált? Hogy miért? Mindenki abban nő fel, hogy majd az Ég megoldja, bármi van. Ha így lenne, már megoldotta volna úgy, hogy észre se veszed a problémát. De lehet, hogy most is így lesz, majd kiderül. Jó példa erre az jövőbelátás paradoxon. Ha előre látod a jövőt, de azon nem lehet változtatni, akkor mi értelme van a képességednek? Ha pedig lehet, akkor mi bizonyítja a képességedet? Természetesen most nem arra gondolok, hogy csak a magad hasznára fordítod, mert a lottószámok előre ismerete kellő bizonyíték lehetne, ha lenne valaki olyan hülye, hogy ezt másoknak bizonyítani akarná. Én is csak azért dumálok ezekről annyit, mert az 1. pont szerint lehetőleg csináljak mindent másképp, mint a többiek.

Mágikus ragasztó

Először is létezik egy objektív valóság, ahol az emberek zöme él. Vannak sokan, akik rájöttek arra, hogy a világ több, mint aminek látszik és használják a képességeiket, ám továbbra is elfogadják az objektív valóság szabályait, ezért ez nem tudatos, inkább ösztönös használat. Ez azt jelenti, hogy kitapasztalják a megérzéseken alapuló információgyűjtést, valamint a valóság befolyásolásnak egy bizonyos szintjét, amivel irányítani tudják a velük történő eseményeket és embereket. Bár jelen van némi tudatosság, az meg sem közelíti azokét, akik kapcsolatba kerülnek olyan emberekkel (és a gondolati csatornán a hitük szerinti lényekkel), akik hatalomátadásra képesek, cserébe valamiért, amiből akár hosszútávú együttműködés is kialakulhat. Az ember a helyismeretét adja hozzá, valamint az együttműködés szintjétől függően akár a testét is, cserébe kiléphet az átlagos életből egy másik játékba, ahol megnőnek a valóság befolyásolásának lehetőségei. Ennek azonban ára van, legtöbbször betagozódás egy olyan hierarchiába, aminek részletei is csak később derülnek ki.Mivel ez alapvetően (az objektív valóságban élők kivételével) egy játék, ahol egy ember nagyjából egy sakkfigura szintjén van, a fenti kapcsolattól függ, ez a kapcsolat milyen minőséget vesz fel. Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, ami az ember és a ló kapcsolatában megfigyelhető. Van, aki csak egy állatot lát a lóban, akinek dolga elvinni őt, amikor lovagolni akar és a húsba vág, amikor kanyarodni akar. Adják-veszik őket és simán lecserélik, ha úgy tartja kedvük. Mások egyenrangú félként kezelik a lovat, szeretgetik és sokszor hagyják is, hogy tegyen belátása szerint és eszük ágában sincs megválni tőle. Az átlagembereknek mindig mondom, hogy nagyon nézzék meg, milyen társaságban drogoznak először, mert lényegében ettől függ, kivel és hol kerülnek először kapcsolatba a felettes szintekkel. Akinek a spiritualitás a hazai pálya és pont mint te egy kalandjátékban, el is kezdik fejleszteni az embereiket. Ám mivel ez egy játék, előfordul, sőt sűrűn előfordul, hogy fenn az egyik jókat lép és meg tudja szerezni a másik embereit.Most jól figyeljetek, mert ritkán juthattok ilyen információkhoz. Fenn nem is nagyon tudnak erről, mert ezek lenti tapasztalatok alapján történő megfigyelések. Kezdem a gyenge jelekkel, amik általában azok a lények, akik fenn sem törtetnek, ám mivel a sugallatait elnyomják a törtetők által generált zajok, nagyon nehéz ezeket a jeleket meghallani. Ha nincsenek elveid, az előnyökért bármit megteszel, az azt jelenti, hogy nem is akarod őket meghallani és tök menőnek látod azokat, akiket mind fenn, mind lenn sikeresnek látsz. Az elvek itt azért lényegesek, mert csak ezekkel tudod magad megvédeni attól, hogy a te kontódra garázdálkodjanak a megszállóid, hiszen örömmel részt veszel bennük. Aztán később, amikor már a hangulat közel sem olyan családias, mint az elején, egyre nehezebb belőle kiszállni, pont, mint egy szektából, árulóvá válsz, megnehezítik az életedet és blokkolhatják a boldogulásodat. Akiket ilyen spirituális energiákkal megkötnek, nehezen szabadulnak és ha nem mutatsz számukra értékes kvalitást, sima dolgozóvá válsz, akiért nem kár. Lehet, hogy az elején úgy érzed, mintha körülrajonganának, ám ez csak addig tart, amíg ezek az energiák hozzád rögzülnek. Aztán már mit tudsz tenni? Senkihez nem fordulhatsz, mert egyrészről ezek azt is látják, másrészről hülyének fognak nézni téged azok, akik ebben nem hisznek.Ám. Házat tudsz úgy építeni, hogy először alapot ásol, azt lebetonozod, majd amikor az megszilárdul, arra építed az építményt, ám ez rengeteg idő és sok munka, nem nagyon éri meg akkor, ha az építményt gyorsan és egyszerűen mágikus ragasztóval oda is tudod ragasztani a földhöz. Ha minőségi munkára törekszel, alapot kell ásnod, ám közben nagy verseny van, nagy harc van, nagy játék van, kinek melyik tetszik, amiben lemaradsz, ha ott ücsörögsz és várod, amíg az alap elkészül. A mágikus ragasztó is ugyanolyan jó, mert mennyi az esélye annak, hogy jön egy erős szél, amitől nem tudnak fenn megvédeni, vagy egy földrengés? Ilyenek jó rég nem voltak, ezért majdnem mindenki leszokott az alapépítésről, ezért a legtöbb mágia, amit rád küldenek nem hatol beléd, csak rád tapad. Ez az esetek felében szerelmi mágia, ami nem valódi, hanem mesterséges és célja a te gúzsba kötésed, valamint az aktivitásaid blokkolása. Védeni nem biztos, hogy tudod, talán úgy, hogy szembemenve a természetes fizikai vágyaiddal és ösztöneiddel tönkreteszed a bimbózó kapcsolatot, ilyeneket csináltam én is az elején, vállalva azt, hogy bunkónak, lúzernek néznek a barátaid, nem beszélve a rád küldött nőről/pasiról, akinek véleménye meg is jelenik az aurainformációdban. Ez után ha valaki az érzéseire hagyatkozva döntene valamiben rólad, rossz érzése lesz tőled, ha nem elég körültekintő. Ez olyan hatalom, amit egy egyszerű ember akár mindenhatónak vagy isteninek láthat, ám ez a közelében sincs azoknak, csak úgy néznek ki.Van is egy mondásom, amit rovásírással szoktam kitenni egyes weboldalaimra. Attól, hogy felkötsz magadra egy fekete övet még nem leszel mester, csak úgy fogsz kinézni. Sokan látják mestereknek azokat, akik a ragasztó megszállottjai, ám a mester definíciójának második felét ezek meg se hallják. Ugyanis a mester képességeiben és személyiségében alkalmas ember. Ez utóbbihoz kell az alap és a sok idő. Egy idő után el lehet jutni oda, hogy amikor érzed egy ilyen rád tapadó mágia érkezését, el tudod dönteni, hogy akkor és ott érdekel-e téged egy kis izgalom és belemész a játékba, vagy csak simán lepattintod magadról. Csak hogy értsétek, én mit csináltam a vízöntő rendezői utasításának 3. pontja jegyében, nagy szelet és földrengést idéztem elő nem csak lenn, hanem fenn is. Öntsünk egy kis vizet a pályára és meglátjuk, ki milyen jó pilóta! Én már tudom így értelmezni a hírekben, amiket időnként (pont ilyen céllal) olvasok. Egyszer napokkal lemaradtam a brüsszeli Bat Man Showról, azóta naponta legalább egyszer ránézek a hírekre. Üzenem is az illetékes helyre, hogy "szarból nem lehet várat építeni".

Nyitány

Mivel az ember nem csak egy rétegből áll, nagyon nehéz egy konkrét időpontot megadni a 3D-ben. De ha úgy értem, ahogy ti értenétek, ha értenétek, akkor megint elérkeztünk egy ilyen Nyitányhoz, aztán meglátjuk, hogy igazam volt-e és nem megint egy olyan réteg indult be, amit még nem lehet konkrétan hozzám kötni. Aminek van egy szakmai része, azaz csak a szakértő szemek képesek erre és van egy olyan, amit azért én is egy kicsit el szeretnék kerülni, később részletezem, hogy miért. Ehhez tudni kellene azt, a szakmai szemek eddig mit vettek észre és azt kinek tulajdonították. Normális esetben ide a jelenben már csak kevesen jutnak el az anyag olvasásában, azaz csak kisdobra vertem, nem nagyra. a jövő meg már annyira nem releváns. Szerintem az összes olvasó olyan 21%-áról beszélhetünk, mert aki nem húz el az első oldalról azonnal, vagy a másodikról, az bizony végigolvassa. Ez még mindig túl sok, ám ez most egy ilyen játék.

Megszállás

- Beszélgetünk még kicsit erről a megszállásról?
- Mehet.
- Hogyan lehet ezt észrevenni?
- Magadat kell figyelni és emlékezni kell arra, milyen voltál és most milyen vagy. Mivel a megszállót önmagadként érzékeled, az ellene zajló harc is gyakorlatilag önmagaddal szemben zajlik. Mivel alapvetően mindenki vetítő, a szemszögedből a másik ember is önmagad egy kivetülése és viszont. Azért nehéz ezt megérteni, mert mi két külön emberként értelmezzük magunkat, ám ez alapvetően egy kollektív értelmezés, ami egyszerre sok embert érint, ám ebből te az adott esetben csak kettőt látsz és ezt sem tudod helyesen értelmezni. Ezért a legjobb, ha inkább nem is próbálod ezt megérteni, hanem játékosként viselkedsz.
- Az milyen?
- Ahogy eddig.
- Te is ezt teszed?
- Az én esetem az a kivétel, ami erősíti a te szabályaidat. A 20 év alatt bár nem sok emberrel kerültem kapcsolatba, azért elegendőnek érzem a tapasztalataimat, hogy bizonyos mintákat észrevegyek. Ugye már több, mint 20 év, de kerekítek, aztán egyszer majd 25 évről fogok beszélni.
- Minden megszálló ellenséges?
- Dehogy. Csak az a gond, hogy sokszor erősen hasonlít a dolog arra, ahogy az ember bánik az álltatokkal. A szabad emberek például a szemükben olyanok, mint a betörésre váró vadak. Erre vannak bevált technikáik, amiknek ha nem engedelmeskedsz, akkor távolabb kerülsz a tűztől és azok kerülnek közel, akik elfogadják ezt a helyzetet. Megjegyzem azért itt, hogy egyrészről nem minden megszálló ilyen, de alapvetően két csoportba lehet őket bontani. Vannak az élősködő típusú megszállók és a szimbiózisra törekvők. Másrészről nekem ezzel kapcsolatban olyan feladataim vannak, hogy oda kell mennem, ahol a problémák vannak, azaz nálam mindig akció van.
- Ez mit jelent?
- Minden átlépés előtt kezdem magam jól érezni, mivel rendeztem a helyzetet, ám a következő átlépés után sokszor nagyobb szarba csöppenek, mint ami az előzőnél volt. Ez arra utal, hogy közeledem a probléma forrásához, ahol most már a fizikai síkon is kezdek olyan emberekkel kapcsolatba kerülni, akik valamilyen szinten részeseivé válnak a történetnek. Vagy maguk a szereplők, vagy olyan emberek, akik a pozíciójuknál fogva felhasználhatók. Az is lehet gond, hogy az ember mindig én-te relációban látja a világot a jó és a rossz harcában, ám itt sosincs csak jó és csak rossz, mert felettünk is váltakoznak a játékosok, ahogy a Rizikó nevű társasjátékban, csak itt lehet lépni az ellenfél karaktereivel is.
- Mi a legjobb taktika ellenük?
- Nem árt, ha kifejleszted magadban a többszintű gondolkodás képességét, mert így esélyed lesz arra, hogy valamit ne lássanak, vagy ne lássák meg időben. Ők általában egy tervet követnek, amibe bele lehet zavarni, ha váratlant tudsz lépni és utána jól improvizálsz. A holoprogramozással eléggé bezavartam nekik, mert ezek a programok úgy is megjelenhetnek, hogy az engem is váratlanul ér.
- Lehet megszállókat váltani?
- Igen, ugyanis felfedeztem egy nagyon komoly problémát és ki is dolgoztam rá egy megoldást. A probléma az, hogy ha akcióba lépnek, az nálad úgy jelenik meg, hogy találkozol valakivel, akivel minden jó és szép, aztán egyszer csak megváltoznak az emberek. Azaz az embereik barátként jelennek meg és úgy váltanak át, amikor már a bizalmadba kerülnek. Arra viszont nem gondoltak, pláne egy komolyabb meccsben, hogy az embereik tényleg elkötelezik magukat valami-valaki mellett és mi zajlik le bennük, ha megtudják, hogy a kezdetektől fogva ellenség voltak és azoknak az emberei, akiket ő ellenségnek tekint. Ez egy kollektív társadalomban nem akkora probléma, nem is gondolnád, milyen könnyen túl teszik magukat rajta, mert mondjuk ez Allah akarata. Ám ahol jelen van az etika, ott ebből komoly gond is lehet, mert a bűntudat teljesen felemésztheti az embert. Ezért az ideális időben szükség lesz egy ember- és angyalcserére, ami gyakorlatilag a mi szemszögünkre alakítja a helyzetet.
- Neked milyen a viszonyod a megszállóiddal?
- Nálam az szokott lenni, hogy amikor rájönnek, hogy baj van, igyekeznek elszaladni a probléma elől és elpasszolnak másoknak, akik aztán elkezdik ugyanazt, amit egy átlagemberrel és úgy jönnek rá, hogy baj van.
- Hogyan szelídítenek embert, ha maradunk a vadas hasonlatnál?
- Amit észrevettem, az egyik az volt, hogy olyan gondolatokat ültetnek beléd, amiből kiderítik, hogy mire vágysz, ám azt csak akkor teszik számodra lehetővé, ha behódolsz nekik. Ennek kevés ember képes ellenállni. A másik már egy durvább módszer, ezt betörésnek neveztem el, választás elé állítanak és amikor választasz, akkor annak az ellenkezője történik egészen addig, amíg ki nem borulsz ettől és onnantól kinyíltál.
- Hogyan történik egy megszállás?
- A média korában ez már sokkal könnyebb akár tömegméretben is. Elég csak bunkónak lenned, vagy kiakasztani másokat. Nem véletlen tettem ki a főoldalra egy bővebb magyarázatot, de így már érthető, hogy ez az anyag is egy all-in-one, ami képes arra, hogy az egyének szintjén váltsa ki emberekben a szükséges hatást. Van, akinél ilyenkor lehetőségem lesz harcba szállni a megszállóval, másoknak visszaigazolásra van szükségük, megint másoknak technikai támogatásra és még sorolhatnám. Egy téma akár egyszerre lehet valakinek egy próba, ahol én egy negatív szereplőt játszom és lehet egy reményt adó szikra, ahol pozitív szereplő vagyok.
- Te ezt tudatosan tervezve csinálod?
- Dehogy! Magát a holoprogramot terveztem tudatosan, aztán követem a sugarat és improvizálva igyekszem a legjobb eredményre. Bár most már egy embernél sokkal nagyobb kapacitásom van, azért nem törekszem arra, hogy felesleges információkkal terheljem meg az agyam.
- Mekkora kapacitásod van?
- Egyszer erre egy fenti játékos is rákérdezett. Az lett a mérés eredménye, amin az ő emberei kétszáz főt foglalkoztatva 3 hónapig dolgoznak, ahhoz nekem egyedül másfél órára van szükségem. Amúgy is le vannak maradva, ezzel biztosan nem jutnak közelebb.
- Min dolgoznak?
- A szuperszámítógépek min dolgoznak? Sejtszintű, illetve galaktikus méretű szimulációkon, ami nem a hétköznapi valóságban élő ember mindennapjait érintő területek. Most ott tartunk, hogy ők a szuperszámítógépek, én pedig a kvantumszámítógépek szintjén vagyunk, ami nagyjából egy közeli hasonlat. És képzeld, ezek a fejünk felett csak egy embert látnak és úgy is kezelnek. Ez időnként szórakoztató, időnként dühítő és nem lehet velük semmit megbeszélni, mert nem hallgatnak az emberre. De ez így van az állatok esetében is, hiszen ők is beszélnek hozzánk, amiből nem sokat értünk, mert egészen más nyelven kommunikálunk. A világ tükör!

- Azt mondod, lehet az állatokkal gondolatban beszélgetni?
- Igen, de meg kell tanulni a képi kommunikációt az érzéskommunikáció mellett. Én a növényekkel is tudok, de persze csak annyit, hogy szóljanak, mikor kell megöntözni őket. Ilyenkor hirtelen eszembe jut, hogy itt az ideje az öntözésnek és utána érzem is, hogy örülnek, de ez így nem pontos, ám érthető. A helyzet komplexitását erre még az adja, hogy az idegenek ebből sokkal többet értenek és azt látják, az ember milyen kegyetlen egyes állatfajokkal, míg másokat elkényeztetnek. Persze nekik is tükör, amit látnak, amiben ugyanúgy nem látják magukat, ahogy az emberiség. Gondolj bele a gép vágóhidakba. Gondolj bele a kiscsibék élve ledarálásába, a rákok forró vízbe tételébe, valamint abba, a szarvasmarhákkal hogyan bánunk. A bikákat gyerekkorban leöljük, a teheneket mesterséges terhességben tartjuk, aztán levágjuk őket a húsukért. Ezeknek a diplomáciai megoldása rám hárult.
- Mit mondtál?
- Tegyenek le elém egy nekik megfelelő tervet egy ekkora népességű bolygó élelmezésére. Természetesen kiegyeztem az állatvilággal is, kaptak egy ember nélküli valóságot, ahol most szembesültek a túlnépesedéssel és megértették, miért léteznek a ragadozók. Itt pedig a lelket programokkal pótoltam, de ebbe beszálltak a rovarok is, akik jobban meg szeretnék érteni a rajtuk kívüli világot.
- Ez elképesztő.
- Nem véletlenül állnak egészen másképp az állatokhoz egyes földi civilizációk, ugyanis a forrásuk nagyon magasan van, ott, ami már túl messze van a rációtól. Ezért tisztelték például az egyiptomiak istenként őket, de az indiaiak ma is ezt teszik. Itt meg simán pszichológushoz küldenének engem, ha elkezdenék erről a kellő előkészítés nélkül beszélni. És ez csak az világ egy vetülete a sokból, amit háttérbe szorít a profitvágy. Akik még nagyon ki vannak akadva, azok a tengeri élőlények, akiknek sikerült üzenniük is az emberiségnek, amiből itt annyit értettek, hogy milyen aranyos, pedig ez hatalmas szakmai bravúr volt és van okom azt feltételezni, hogy ez fordítva is így lehet.
- Ha ez így van, akkor ez mindent megváltoztat.
- Nem változtat meg semmit, mert olyanok kezében van a világ, akik nagy ívben szarnak az ilyesmikre. Mivel ezek miatt majdnem kiirtottak minket, először át kell venni a világ irányítását, hogy beindulhasson egy olyan változás, ami felemeli az emberiséget, ám mivel az objektív valóságnak is meg kellene maradnia, ismét eljutottunk oda, hogy a multiplex vetítés a megoldás, csak egészen más irányból. Személyes véleményem az, hogy komoly probléma volt a gépi szimuláció és az élőlény találkozása a 3D holografikus frekvenciáin, de remélem sikerült az ebből fakadó problémákat elhárítani.
- Van olyan hivatalos csatorna vagy intézmény, akik ezzel foglalkoznak és nagy hasznát vennék ezeknek az információknak?
- Szerintem nincs, vagy ha vannak, biztosan nincsenek azon a lobbyerőn, ahol az iparvállalatok.
- Ha itt te változást szeretnél, azt mégis hogyan?
- Amikor úgy érzed, hogy elgurult a gyógyszerem, miközben itt olvasol, nagyjából ezt igyekszem elmondani. Messze én vagyok itt a legjobb barátotok, mégis én leszek később az ellenség.
- Ezek után nem hinném.
. Majd akkor ismételd ezt meg, amikor rájössz, hogy emiatt az életed kevésbé lesz kényelmes. Hiszen sok olyan dologról kell majd lemondanod, amik eddig azt biztosították.
- De te fejlesztő vagy, nem? Csak kitaláltál erre valamit.
- Igen, ám csak az arra méltók jutnak be azokba a világokba. Ez úgy 20-21%, nagyjából ennyi is esik ki az alján, a többi pedig ki van mentve, de nem érdemelnek ennél többet.
- Ezt te döntötted el?
- Akár én is eldönthettem volna, ám egyenként minden embert inkább vizsgáljon át egy holoprogram.
- Mi van, ha téved?
- Eddig sosem tévedett. De van benne garancia is. Több információ az elmenypark.com-on és itt.

Álomkutatás

- Hogy mi az álom és mi a valóság, az 3D-ben mindegy. Ezt kifejtenéd?
- Ennél rövidebben, tömörebben és érthetőbben nem tudom.
- Akkor mi alszunk?
- Más nézőpontból, amikor alszunk, akkor vagyunk ébren.
- Az ébredezők akkor kik?
- Akik egy másik álomba merülnek.
- Mi az álom?
- Utazások sorozata, magasabb dimenziós kétirányú kommunikáció, a napod programletöltése, egy igen mély meditáció, máshol ébrenlét a teljesség igénye nélkül. Olyan, mint a halál, csak visszatérsz ebbe a forgatókönyvbe. Ne feledd, a külvilág csak egy díszlet, ami egyben meghatározza a korszellemet. Amit folyamatosan kísér egy tudati utazás, persze ha nem ragasz le valahol.
- Azt miből veszem észre?
- Erre nem kívánok helyetted válaszolni és a felfedezés örömét sem elvenni.
- Hova érdemes fordulnom, ha erről többet meg szeretnék tudni?
- Tűzd ki magad elé ezt a célt és utána éld tovább az életed.
- És?
- Ez egy hologram. Most kitűztél magad elé egy célt, ám arra fel is kell készülnöd.
- Mire?
- Hogy megértsd a választ.
- Mi van, ha én most akarom azt a választ?
- Tehetünk egy kísérletet. De csak az a tiéd. amit megértesz belőle.

Konklúzió

Két oldal van. Önmagát mindkettő a Fénynek nevezi, míg a másik a szemükben a Sötétség. Az igazság azonban az, hogy a kettő egyszerre, mindkettő. Bármelyik oldalt választod, tévúton jársz. Mindkettőben van olyan érték, ami figyelemreméltó, ám mindkettő azt teszi, hogy a saját erényeiket felnagyítja, a gyarlóságaikat pedig nem veszi figyelembe. Vannak a Földön olyan emberek, akik egyedülálló lehetőséget kaptak az élettől arra, hogy ezen túllépve egy tök jó világot csináljanak, erre odaszaladnak az oldalakhoz és behódolnak nekik. Tisztán látszik, hogy a pénznek nagy ereje van, ám a spirituális erőhöz nem mérhető, ha azt olyan ember birtokolja, aki azt nem másoktól kapja, hanem alanyi jogon fejlődik ki benne. Ha ez könnyű lenne, tele lenne a történelmünk ilyen alakokkal, akikből aztán a majmok szenet embereket kreálnak, mert egy kurva szót sem értenek abból, amit azok mondanak. De fenn se jobb a helyzet, sőt, bizonyos értelemben sokkal rosszabb. Amit én a weboldalaimon csinálok, az nem az, hogy te nekem ezeket elhidd, mert ha csak elhiszed, nem leszel más, mint egy hívő, akinek gyereke-unokája majd egy új Jézust csinál belőlem. A cél az lenne, hogy fejlett emberré válj, akinek nincs szüksége a vallásra ahhoz, hogy tudja, milyen életet kellene élnie. Ebben a világban meg van a fejlett emberré válás lehetősége, amit máshol (például Fenn) már csírájában eltaposnak. Ki találja ki az okát? Veszélyt jelentenek a Főnök hatalmára. Arra kellett rádöbbennem, hogy azok, akik alkalmasak lennének arra, hogy fejlett emberré váljanak, nem törtetnek a hatalomba, a gazdaságot és a politikát tehát a primitív ember fogja így irányítani. A világelit nem csak azt jelenti, hogy sok pénzed van, amit aztán a luxussal demonstrálsz, ám csak önmagaddal foglalkozol, hanem azt, hogy felelősséget vállalsz a világért, ami maga utána vonja a kockázatvállalást. Bárki, aki ezen változtatni akar, szembe találja magát a dezinformatív karaktergyilkossággal, amihez kiváló táptalajt biztosít az idegenek által kiépített kollektív megszállás. Nem marad más, mint egy olyan ember felbukkanása, aki képes ezzel szembeszállni, ám én nem akarok ezzel szembeszállni, mert annál sokkal jobbat találtam ki. Aki ezzel szembeszáll, az azoknak a szintjére süllyed, akik ide juttatták a világot. Nem kétlem, hogy lesznek ilyen emberek, de akkor abban is biztosak lehettek, hogy nem Jézus volt közöttük a legnagyobb, csak ő lett a monoteista vallások reklámarca, akit halála után kreáltak olyanok, akiknek céljaiban megjelent a luxusra való törekvés. Nekem nem a luxussal van bajom, mert az sem más, mint fejlődés. Azzal van bajom, hogy olyanok élvezik, akik nem méltók rá, mert nem mutatnak fel mellette semmit, amitől fejlett emberek lehetnének. Ugyanez a másik oldalon is megvan, tele van például India, Tibet Jézushoz hasonló tudatszintű emberekkel, akik aztán egész nap imádkoznak, meg szertartásokat végeznek, ám mélyen megvetik azokat, akik ezekre a kérésekre érkeznek. Gyűjtik a híveket, aztán a maguk szintjén élvezik a luxust, amit nevezzünk a nevén inkább kényelemnek.Emberek! Leélhettek akár egy életet, sőt évmilliókat így. Ám így csak élni fogtok a valóságban újra és újra. Az észak-amerikai indiánok élete a fehér ember előtt nagyon jó volt, ám évszázadokig ugyanebbe állandóan leszületni, egy idő után nagyon unalmas. Minden civilizáció valahol elferdült. A történelem azért van tele hazugságokkal, azaz csak az egyik fél igazságával, hogy az utókor rá ne jöjjön a tettek valódi okaira. Ugyanis a valódi okok mindig ugyanazok: Pénz, Pina/Pénisz, Pozíció, no meg a Perverzió. Az a gond a fejlett emberrel, hogy olyan világ jön el általa, mint az indiánoké. Senki semmit nem fejleszt és az élet unalmassá válik. A luxus és a kényelem pedig elsilányítja, hitvánnyá teszi az embert. Amikor a hunoknak elegük lett a Római Birodalom kegyetlenségeiből, Róma megúszta azzal, hogy a kereszténységet államvallássá tette. Ám ettől még nem változtak meg, Rómának tehát befellegzett. A mai világban az abnormalitást normálissá tévők az új Róma, amik közül kiemelkedik a pedofíliát elfogadottá, azt intézményesítő muszlimok, akiknek semmi közük az iszlámhoz. Teljesen ledöbbentem, amikor megjártam az iszlám eget és arra jutottam, nem is azzal van a baj, hanem az azt értelmező és a Földön a markában tartó arabokkal. Pont úgy, ahogy a kereszténységet értelmező fehérekkel. A zsidók is hasonlóan jártak, van tehát a vallásoknak is elitjük, akik azzal riogatnak, ha a vallások megszűnnek, akkor az emberek lelke lekárhozik és eljön a Sátán, vagy annak helyi megfelelője. Ugyan már! Amikor azzal jönnek a kormányok, sőt az idegenek is, hogy az emberiség még nem áll készen a kapcsolatfelvételre, ugyanolyan gyarló és prózai okok állnak a háttérben. Ez egészen az idegen beavatkozásig megvédte ezt a világot, ám ennek vége, csak láthatatlan, mert ahol érkeznek, az a valóságban nem létezik. Vannak itt a Földön nem is kevesen, akik SOKKAL FEJLETTEBBEK, mint az idegenek, ám mivel gyerekkoruktól fogva térdepeltetik őket, ennek nem ébredtek tudatára. Sátánt pedig senki sem akarja követni.Az a nagy ideológiai harc, ami Fenn van, elért minket is. A klasszikus politikai rendszerek, azaz a konzervativizmus, a szocializmus és a liberalizmus nem léteznek többé! Megjelent itt a populizmus, ami valójában maga a kollektív megszállás olyan módon, ami a másik felet arra kényszerítené, hogy az alá a szint alá süllyedjen, amit ő már elfogadhatatlannak tart. A demokráciát a békés hatalomátvételre használja, hogy aztán eltörölje a szabadságot, amit az egyéni tudat lételeme. Én biztosan nem fogok erőszakkal senkit arra kényszeríteni, hogy legyen fejlett ember, ám lehetővé teszem számotokra annak esélyét, hogy ebből kiszabaduljatok. Valójában ez már megtörtént, ám létrehoztatok magatoknak egy új börtönt, aminek falai nagyon erősek, mert az anyaga a kényelem. Ám a kényelemben is lehet az ember kreatív, születhetnek új technológiák, új művészetek, csak nem a primitív lények kezében. Olyan felhatalmazásom van, amivel ember még sosem rendelkezett, mert megtörtént a lehetetlen, valaki megértett egy komplex problémát és nem a maga hasznára akarja azt fordítani. Ami nekem ebből a hasznom, az a megoldásnak csak egy apró része, ám biztosítja számomra azt, hogy én itt ne akarjak senkitől semmit. Előre szólok, hogy engem nem lehet megvenni, mert ha így lenne, már eladtam volna magam és a jutalomból én az lennék, akiért rajonghatnak az emberek. Lehet, hogy ez vízöntő tulajdonság, de ez engem nem érdekel. Lassan beköszönt egy új változás, amit technikailag egy beavatkozás lesz a beavatkozásba. Ám itt annyian avatkoztak már be, hogy az lenne az igazi beavatkozás, ha nem avatkoznék be. Idéznék egy klasszikust: megtehetem, megteszem.

---

Vége