- Üdvözlöm NagyUram, jöttem megtenni a hűségesküt!
- Az mi?
- Amikor a Vezért leütik és beül Helyére az Új, megjelennek előtte az addigi vezetők, hogy hűségesküt tegyenek.
- Tettek már ilyen hűségesküt?
- Igen.
- Akkor ez már semmit nem ér. Ha ennyit ér a hűség...
- Akkor bizonyítanom kell hűségemet?
- Nem ártana!
- Hogyan?
- Mindjárt itt lenne az első. Megszomjaztam, kellene egy üveg ásványvíz. Lezárva, persze. Hidegen.
- Hogy?
- Érted, amit most mondtam?
- Igen.
- És még mindig itt állsz?
- De Nagyuram, Én egy nagyon fontos ember vagyok!
- Annál finomabb az ásványvíz, nem?
- Hogy?
- Te, ma beszéltem egy nagyon érdekes figurával.
- Mi történt?
- Valami hűségesküt akart nekem tenni.
- Az mi?
- Nem tudom, biztos valami őslakos szokás.
- Hogy reagáltál rá?
- Igyekeztem kreatív lenni és olyanná válni, mint Ők.
- És hogy ment?
- Nem tudom, de ahogy a lúzer ott állt előttem, az elképesztő volt!
- Tudja már?
- Még nem. Nem is akartam ezzel idegesíteni.
- Akkor végülis jól ment.
- Szerintem is.
