- Szóval megmentetted a világot.
- Igen.
- Aha. Te egyedül.
- Volt pár ember, akik ilyen-olyan módon részt vettek benne, de alapvetően igen.
- Hogyan?
- Spirituális mutációval.
- Az mi?
- Te minek neveznéd azt, hogy valaki az egyéni tudatával eljut a 42. dimenzióig és vissza is jön onnan? Mivel más ember erre nem képes, marad ez a lehetőség, ha az ember nem vallásos és nem is akarja ebbe belekeverni.
- Értem már, miért neveznek téged nagyképűnek.
- Sajnos az a helyzet, hogy az ember akkor nem nagyképű, ha ezeket más mondja róla, lehetőleg minél nagyobb szaktekintély. Ám mivel itt a szaktekintélyek az 5. dimenziótól is elalélnak, senki nem lenne, aki ezeket elmondhatná. Nem számítva persze pár titkos társaságot és szolgálatot, de ők nem publikálják az ilyesmit. Szóval maradtam én erre a feladatra és az csak a véletlen műve, hogy többnyire rólam is szól.
- Egy átlagember mit kezdjen ezzel az információval?
- Semmit.
- Akkor élje tovább az életét?
- Mást úgysem tud tenni. Az átlagember, ha tudomást szerez rólam, pont elég ha megtudja, amiket megtud.
- Pontosan mit?
- Én se tudom, annyiféle ilyen van.
- Ha a te szádból kellene megtudnia, mit tudhatna meg?
- Á, abban van a legkevesebb izgalom. Az igazság kiábrándító és uncsi. Sokkal jobb sztorikat találnak ki az emberek rólam. Már csak marketingszempontból is jobb, ha inkább ezeket támogatom.
- Egy rakás marhaságot hallottunk rólad.
- Mindegy mit, csak beszéljenek rólad. Ezt Gábor Zsazsa mondta. És milyen igaza van.
- Mik a terveid?
- A terveimről nehéz beszélnem, mert egy rugalmas forgatókönyv mozgatja a céljaimnak megfelelően. Hogy én ezekről beszélek, valószínű ennek következménye és ha logikailag tippelnem kellene, az emberek felkészítése zajlik arra az esetre, ha ki kellene lépnem a Színpadra bohóckodni.
- Bohóckodni?
- Így nevezem a szereplést, de nem kell aggódni, jó bohóc is vagyok.
- Miért kell az embereket felkészíteni és mire?
- Nekem készen kell állnom bármire és eléggé közeledünk valamihez, amit én személy szerint elkerülnék, de csak kevesen a helyemben.
- Miért kerülnéd el?
- Ha Új-Zélandra születek, eszembe nem jutna ilyesmi. Bár onnan nehéz lenne benne lenni a sűrűjében, mert Új-Zéland még a közeli Ausztráliától is kurva messze van. Ez ugyanakkora áldás is, mint átok.
- Mit nevezel sűrűjének?
- Itt van a bolygó szíve, azaz egy globális megszállási pont. Én meg beavatkoztam az idegen beavatkozásba, bár ha a dimenziószintet és az idegenek vallását nézzük, akkor ők avatkoztak be az enyémbe, amit most korrigálok.
- Honnan van ehhez neked hatalmad?
- Nem vagyok vallásos, meg se vagyok keresztelve. Nem onnan, ahonnan neked. Amolyan self made god vagyok. De a legelsők is ilyenek lehettek, akik aztán továbbadták hatalmukat és a végére ez lett belőle.
- A végére?
- Új kezdet jön.
- Erre csaptak le az idegenek is?
- Azért meglett ennek is a haszna, mert a szart egy helyre söpörték. Szakmailag pedig amolyan próbaként kezelem, ahol aztán tényleg fehérek-feketén kiderül, ki hol focizik. Értem én, hogy most már jó lenne a döntetlen is, ám én teniszezem és a teniszben nincs döntetlen.
- Ettől függetlenül nem fognak komolyan venni, főképp a hülye stílusod miatt.
- Minél később csatlakoznak be, annál nehezebb nagy játékosnak lenni.
- Utána meg kell tanulniuk a te informatikai + rózsaszín macis terminológiádat?
- Szeretem, ha az ellenfeleim a komfortzónájukon kívül teniszeznek.
- De miért nem lehet ezt normálisan?
- A két világ határán vagyok. Egyik se lát normálisnak, de még mindkettő elfogadhatónak.
- El tudod mondani a minket érintő helyzetet érthetően?
- El, de ki fogtok akadni. Annyira a 3D-ben éltek. De azért próbáljuk meg. Először is ez a világ, amiben élünk, sosem létezett. Létezik egy csomó világ, ami egy pontba vetít a 3D-ben és csak azért látjuk létezőnek, mert elméletem szerint egyszer létezni fog. Ti mind meghaltatok abban az alsó világban, ami szintén ebbe az egy pontba vetít, ezért képesek vagytok ezen a másik tudatszinten is a közös valóság vetítésére. Mivel nem vettétek észre a halálotokat, az agyatok továbbra is vetíti a világot mintha mi se történt volna, ám ez már egy másik környezet, ami lassan láthatóvá válik a világban. Én a demokrata szabad világot akarom az isteni szintre emelni, míg az idegenek a saját hierarchiájukat nevezik annak és arra kezdték el formálni a Földet is. A helyzet kiélezett, ám sok komplikált elem tarkítja. De a harc nem reménytelen, ami az isteni rezgésszinten (kénytelen vagyok így fogalmazni, hogy érthető legyek) játékká szelídül. Viszont annak ellenére, hogy sok valóságban vége lett az emberiségnek, van remény. Itt a világvége nem arról szól, hogy minden világnak vége, csak bizonyos világoknak. Akik ide emelkedve vetítik a közös valóságot, azokra befolyással vannak az idegenek, akik jöttek először a "welcome" felirattal a nagy feltétel nélküliségben és önzetlenségben és szembe találták magukat ezzel. Aztán a kis rációtól azonnal a világ legokosabb lényeinek magukat képzelve...
- Tehát ha jól értem úgy kapcsolt be az agyuk racionális féltekéje, ahogy nálunk fordítva szokott lenni?
- Igen, nálunk is így van, hisz egy kis beavatástól már te is a világ legnagyobb varázslójának képzeled magad. Szóval hogy ilyen okosak lettek, úgy döntöttek, hogy ezt maguk is megoldják a maguk egyszerű módján. A hierarchiájukban az ember alattuk helyezkedik el, ez pedig nem teszi lehetővé az emberi segítséget, ám én szarok erre az egészre. Saját spirituális keretrendszerem van, önálló platformon.
- Ez mit jelent?
- Inkább nem mennék ebbe bele, mert a sok majom félreértene. Maradjunk abban, hogy van lehetőségem ebbe az egészbe beleszólni. Hogy is hallottam ezektől? Megtehetem, megteszem. Mert már láttam, hogy kérdeznél. De a valóságban azért ennél mélyebb kompetenciával rendelkezem, csak szeretek így hülyülni.
