- Beszéljünk a Marsról.
- Ne a Holdról? Az még nagyobb hülyeségnek tűnik egy átlagember szemében.
- Először a Mars, aztán a Hold.
- Rendben.
- Mi a Mars-politikád?
- Kiegyezés az ott lakókkal.
- Kik laknak ott és mi a kiegyezés célja?
- Az emberiség előtt alapvetően két út áll. Az első a jól ismert Mars-Társaságok, a második az én megoldásom. A Marson két értelmes faj él, részben a felszínen, de alapvetően a felszín alatt. Ha az ember ott megjelenik, tulajdonképp már meg is jelent, de ha hivatalosan is megjelenik, akkor mi leszünk ott a harmadikok. Kérdés, milyen szerepkört veszünk fel. A Mars-Társaságok célja a profit lesz és láttuk a saját történelmünkben, mire képesek, ha oda szem nem lát el. Persze az emberiség kezét megköti egy pár dolog, szóval annyira nem lesz könnyű a gyarmatosítás.
- Kik ez a két értelmes faj?
- Egy nagy háború túlélőinek leszármazottai két bolygóról. Az egyiket ma Aszteroidaövezetnek nevezzük, már ami megmaradt belőle, a másik a Mars eredeti lakói. Az idők során a szervezetük átállt a szén-dioxidra, ezért is érzékeny kérdés a terraformálás.
- Ezek emberek?
- Az egyik egy humanoid faj, teljesen emberiek, csak kábé a csípőjükig érnénk magasságban, a másik egy rovarszerű létforma. Vannak neveik a mitológiáinkban, de én maradnék a saját utamon, már ami a megismerésüket jelenti. Minden információt ezzel kapcsolatban feltételes igazságként kezelek, amíg nem ellenőrzöm. Ezek sem ellenőrzött információk, csak szerintem a legközelebb állnak a valósághoz.
- A földi kormányok mit tudnak erről?
- Lényegében mindent.
- A te verziód milyen messze áll a földi kormányokétól?
- Az én verzióm sokkal grandiózusabban határozza meg az emberiség szerepét. Én sem gondolom, hogy ne kellene a Marsra mennünk, ám nem rablóhódítás keretében. Ám jelenleg még itt ülök egy lakásban, a másik verzió rajongói meg a gazdasági-politikai hatalomban. Már rég valahol máshol kellene lennem, ahova tulajdonképp megérkezhetek az utolsó (vagy az utáni) pillanatban is. Mindig a legideálisabb út fénylik fel, ami onnan indult, hogy ezt a színfalak mögött beszéljük meg. Ám ezzel ők súlyt és komolyságot adtak volna nekem anélkül, hogy bármit letettem volna az asztalra. Ám ha bármit leteszek az asztalra, azonnal nemzetbiztonsági kockázattá válok. Így valami akkorát kell letennem az asztalra, ami messze túlmutat a nemzetbiztonsági kockázaton és most épp ez látszik a befutónak.
- Miért?
- Ez a legbékésebb megoldás.
- Mi a kiegyezés lényege?
- Részesülnek ők is a bolygó fejlődéséből, nem lesznek belőlük rabszolgák és hagyjuk őket élni a maguk módján.
- Hogy fog ez a jövőben működni?
- Lassan fog kialakulni.
- Erre tuti azt fogják mondani, hogy balos vagy.
- Én minden vagyok, az is. Ha azt mondom, nem vagyok semmi, azt nem képesek az emberek elfogadni, így minden vagyok, az is. Meg jobbos is és ha lenne még két karom, akkor azok is. Ez galaktikus politika, ahol van egy jelenlegi verzió, ami egy megszállt fajról szól, akiket idegen szándékok mozgatnak. Lényegében ráküldve minket a saját ellenségeikre, ahogy az amerikai hadsereggel tették a földi haverjaik. Az én verziómban az emberiség a szikrája egy gigantikus változásnak, amire már rég vár a galaxis a paplan alatt.
- Ezt hogy akarod megvalósítani?
- Jelenleg könnyebbnek tűnik, mint elfogadtatni magam itt a Földön.
- Tehát ha jól értem egyszer csak felpattansz a lakásodból és te leszel a bolygó ura?
- Hacsak még előtte nem történik valami ebből az irányból.
- Hogy?
- A mágiaelméleti megfigyeléseim szerint ez harmonikus esetben egy lassú görbe, aminek csúcsán következik be a T0, vagyis a belépő múlt-jövő tükrözés. De itt egy hirtelen meredek emelkedés lesz, ami valahogy megtörténik.
- Mihez kell neked a hatalom?
- A világ helyreállításához, mintha egy szoftvercég avatkozna be az általa üzemeltetett játékprogramba. A frissítések után a játékosok ismét birtokukba vehetik a Pályát.
- Ez hogy következik be?
- Én is megfigyelem a folyamatot. Csak tippelni tudok. Két lehetőséget látok. Az egyik valamilyen különleges képességem felébredése, amivel szépen odasétálok. A másik egy idegen ultimátum a földi kormányoknak, hogy engem akarnak ott látni. A harmadiknak annyira kicsi az esélye, hogy meg sem említem, hogy még időben komolyan vesznek.
- Téged ismernek az idegenek? Honnan?
- Az idegeneknek nincsenek mobiltelefonjaik, mert ők a holografikus szintet használják gondolatkommunikációra. Na ebbe emelkednek az emberek, akik egy része beleőrül ebbe, a másik része leborul előttük, a harmadik meg használja. Már régóta kapcsolatban állok velük.
- Miként ismernek téged?
- Nekem még a földi vallások is csak egy homályos dolog, szóval nem mentem ebbe se bele. A Földön viszont tök jól elvagyok istenként úgy, hogy ott állok a sorban és maszkot húzok és fogjuk rá, hogy jókat vigyorognak az emberek ezen, de kinn ez egy kicsit másképp van. Ott annyira áthat mindent a vallásuk, hogy nehéz lenne bármit csinálni, ami nem méltó egy istenhez és kezdhetném sorolni, hogy mi méltó, meg mi nem. Most ez szerintük méltó, de aztán őket is magukkal ragadják majd az események. Lényeg a lényeg, jobb a Földön.
- De miként ismernek téged?
- A földi lokációban sem izgat, mert nem ahhoz viszonyítom magam, hogy miként ismernek, hanem hogy ki vagyok és mit akarok.
- Ki vagy és mit akarsz?
- Egy baszott komoly isten egy baszott magas dimenzióból. De amikor kiderült, hogy amiket én magamnak szóló elnevezésekkel illettem, hogy később könnyen ráismerjek, az már kiment élesbe, így most egy bassott komoly isten vagyok egy bassott magas dimenzióból. Az összes ilyet angolosítottam azzal a kitétellel, hogy a gumimacit yoomie matzy verzióban dobtam be a köztudatba. Hogy mit akarok? Egy normális világot körülöttem és mivel sok félreértés adódott abból, ki mit ért normálisnak, úgy döntöttem, hogy markánsabban közvetítem a saját értelmezésemet. Kábé 10 év és érezhető lesz, de addig biztos nem lesz túl kellemes.
- Ha ezzel így jössz elő, az nem sok embernek fog tetszeni.
- Nem szépségversenyre készülök.
- Nagyon nehezen tudnak páran megbarátkozni ezzel a gumimacis hangulattal.
- Így vannak ezzel fönn is, csak fordított előjellel. Ők azzal a hangulattal nem barátkoznak meg könnyen, amit ti "normálisnak" neveztek. Nekem ahhoz, hogy itt nyugodtan rózsaszín macizzak, olyan komoly anyagtárat kellett létrehoznom, amibe nehéz belekötni. Ugyanezt kellett megcsinálnom odafelé is.
- Azaz lett tekintélyed?
- Állítólag vannak ősi kristálypróféciák, amik említik is a nevemet. Ez azért ad némi tekintélyt, pláne ha az események szinkronban is vannak a próféciákkal. A hit megrengése ott egyenlő egy itteni rendszerváltással. Még szerencse, hogy erre is felkészültem, különben kitörne kinn az anarchia.
- Mitől törne ki?
- A Szabadság-rezgéstől, amit nem ismernek és így fel sincsenek rá készülve.
- Szerinted ezt itt a Földön hogy fogadják?
- Egyesek, akik helyzetismerete megfelelő, szerintem jót röhögnek. Mások, akiknek meg nincs semmilyen helyzetismerete, ők is röhögnek, csak más okból.
- De hogy keletkezel?
- Ha az Álom frekvenciáin maradok, akkor teniszedző lennék. De mivel lejjebb kellett jönnöm, másik választ adtam arra a kérdésre, hogy "mi akarok lenni". Mivel abban a pillanatban semmi más konkrét dolog nem jutott eszembe, azt válaszoltam, hogy "a mesterek legnagyobb félelme".
- Mi az?
- Nem tudom, én is veletek nézem, csak egyes szám első személyben.
