2020. október 23., péntek

Beszélgetés a dimenzióutazásról

 

- Mi van akkor, ha az ember társas lény és kis csoportokba állunk össze?

- Érdemes a meditációd után, mint előtte. Tapasztalat. Azt viszont egyedül kell megtenned.

- Ha előtte teszem, mi történik?

- Azt kockáztatod, hogy számítani fogtok egymásra és ez túl gyenge pontot képez később.

- Kivel érdemes?

- Egy a meditációid iránt mélységesen elkötelezett emberrel, aki közben kiszolgál és sosem balhézik.

- Ha egyedül csinálom, ki szolgál ki?

- Magad uram, ha szolgád nincs. Viszont a számlákról és egyéb dolgaidról akkor is kell valakinek gondoskodni, különben nem tudsz több hónapos transzköröket csinálni, mert nem kerülsz bele a szükséges nyugalomba. Egyedül magadnak készíted a kaját (de kaphatsz is olyantól, aki így bizonyos értelemben felemelkedik) és csak a megfelelő időrésekben takaríthatsz.

- Mi kell ahhoz, hogy valaki ide kelljen?

- Tudjon valamit, amit a többi nem, vagy nem szívesen tenne.

- Te mit tettél, amit más nem szívesen?

- Beültem vagy 20 évre egy lakásba.

- Nem pont ezt mondod most nekünk is?

- Nektek kb. 3 év.

- Mi van, ha magam csinálom?

- Akkor eltarthat akár 120-130 évig is.

- Hogyan élhetek addig?

- Biztosan szembe találkozol ezzel a kérdéssel később is, akkor majd megoldod.

- Miért nem most mondod?

- Nem biztos, hogy azok lesznek fölötted, akik most és akkor kell amazoknak elmagyarázni, mi az az idő. Kurva nagy tévhit az, hogy az idegenek tökre képben vannak, nem beszélve az angyalokról. Halvány fogalmuk sincs, ám itt mindenki leborul előttük és tőlük várják a megoldást. De megérdemlik, ők szoktatták ehhez az embereiket.

- Ilyen hülyék?

- A mi szemünkben a legtöbbje nagyon hülye. De erről nem nagyon tehetnek, csak jó szívatni őket ezzel.

- Hogy hülyék?

- Jó kérdés. Sokkal nagyobb kapacitásúak, mint te. Ám hiányzik belőlük a bennünk az idő rövidsége miatt kialakult észjárás, azaz még a racionálisan gondolkodni tudó lényektől is elég messze vagyunk. Képzelj el egy fölötted teljhatalommal rendelkező, abszolút naiv és tapasztalatlan gyereket, aki jól érzi az irányt, ám nehezen barátkozik meg a világot rosszaságával. Arról kell meggyőznöd, hogy hagyjon a világodban gondolkozni és csak így irányítson, hogy "solve the problem" és ne akarja ő megmondani, hogyan.

- Miért?

- Mert ha tudja a mit, biztosan nem tudja a hogyant. Fordítva is, azaz ha te szeretnél valamit, de fogalmad sincs hogyan, abban segíteni tud. Ám fordítva sűrűn megsértődnek.

- Min?

- A világukban nem szokás alulról pofázni.

- Neked hogy sikerült?

- Egy pillanat alatt lezajlott a gondolatbeszélgetés. Poénra vették a helyzetet, majd megtudták, hogy szerintem ez az egyetlen megoldása ennek a problémának. Az egyenlőség. De ehhez az kell, hogy ezzel ne is éljek vissza, azaz tudom, hogy sok ilyen lénnyel egyáltalán nem vagyunk azok, ám ebben a melóban igen. Így is buknak le a nem idevalók, hogy igyekeznek tekintélyuralmi rendszert kialakítani, hisz nem olyan fejlettek, hogy értsék a hatalommegosztást.

- Mit jelent neked egy csapat?

- Mindegy kinél van a hatalom, azt a többiek sosem veszik észre.

- Miért?

- Mert ha dimenzióutazni akarsz, sűrűn változhat a hatalom.

- Mi erre a legjobb felkészülés?

- Nem építesz tőled független erőre/hatalomra, akire nem vagy ráhatással, azaz ki vagy neki szolgáltatva.

- Te is így tettél?

- Nem, különben honnan tudnám, mire ne építsetek. De ekkor megoldottam ezt a problémát is, bár ettől a mentális képességemtől van betojva minden szakértő.

- Előadást nem tartasz?

- Szervezd meg.

- Mi az ideális létszám?

- Jó kérdés! Az ideális előadáshoz kb. 20 ember. Velük lehet még interaktív beszélgetést folytatni. Minimum kettő.

- Miért nem egy?

- Mert ketten beszélgetnek és csak akkor lehet előadásnak hívni, ha a másik meg se szólal.

- Milyen témáid vannak?

- Majd ott kiderül. Attól függ, kik vannak ott. Ennyire jó vagyok.

- Mik az igényeid?

- Jó kérdés, mert ezt is félreértik. Magas intellektussal rendelkező igényes ember vagyok egy olyan helyzetben, amiben ez az életvitel a létező legigényesebb.

- Hol lennél enélkül?

- Szerintem az utcán, de akkor ezt nem tudtuk volna megcsinálni, azaz nem létezne ez a világ. Részükről ez a maximum. Részemről meg a minimum.


- Na ha eddig sikerült megúszni, most azért megijesztettél.

- Igen, még rázom a fát.