- Üdvözlöm, kedves Szövetségi Kapitány. Milyen élményei vannak az első válogatott meccse után?
- Kicsit furán érzem még itt Magam, de nagyon egzotikus helynek tartom az Önök bolygóját.
- Honnan jött az ötlet, hogy elvállalja ezt a posztot?
- Mondjuk úgy, kicsit meg nem értett edző vagyok otthon, itt viszont minden feltétele adott annak a munkának, amit Én végzek.
- Hogyhogy meg nem értett edző?
- Tönn hangsúlyt fektetnék az egyéni játékra, ám ez eléggé unorthodox álláspontot képvisel az otthoni ligákban.
- Akkor itt tényleg Önnek való ez a terep!
- Igen, a gond ezzel az, hogy itt meg több hangsúly kellene a csapatjátékra fektetni.
- Értem. Mindenesetre az első meccs sikere után biztosan más lesz az Önnel szembeni hangulat.
- Ó igen, azonnal lesz sok irigyem. Megindulnak a megfúrásomra a kísérletek és számtalan nehézséggel kell szembenéznem.
- Most milyen a helyzet?
- Megy ugye a válogatott meccs. Közben ilyeneket hallok a klubedzőktől bekiabálni a játékosaimnak, hogy 'ne annak a szemétládának passzold, az egy köcsög fradista'. Lehet, hogy itt még nem értik a válogatott meccsek lényegét és mindenki klubszinten gondolkozik akkor is, ha válogatott meccset játszunk.
- Lehet, hogy nem tudják, hogy válogatott meccs megy.
- Ők mesterek, nem? Ezért lehetnek klubedzők ilyen (megjegyzem csak itthon) neves kluboknál.
- Miért csak itthon?
- Na jó, vannak még öregek, akik emlékeznek a régi nagyokra, de ezek a maiak nekik még a labdát se szedhetnék! Aztán az a generáció kihal, mi meg itt maradunk a gumiegerek szintjén, amit harmadvonalbeli spanyolok repítenek ki a nemzetközi kupákba.
- Mi lehet a megoldás?
- Teljes szemléletváltás azonnal.
- Ez megvalósítható?
- Nincs olyan, hogy lehetetlen.
- Ön optimista?
- Ezzel az eszköztárral és felhatalmazással Ön is az lenne.
