Bizonyíték isten létezésére

- Hogy kezdted?
- Melyik szint érdekel?
- Az érdemi.
- Ateistaként tudományos bizonyítékot keresek isten létezésére.
- Miért?
- Mert láthatóan értelmes emberek nem lehetnek ennyien egyszerre hülyék, hogy képesek templomba járni. Vagyis kell lennie a dolog mögött valaminek, ám azt biztosan tudtam, hogy a papoktól távol kell tartanom magam, mert mindig nagyon rossz érzésem volt, ha megláttam egy papot. Ma már persze többet tudok a miértekről, mint gyerekként, de követtem a Sugarat és nem mentem a közelükbe sem.
- Hogyan vélekedtél addig a világról?
- Nincs arra bizonyíték, hogy isten létezik, ám arra sincs, hogy nem. Adta magát a kutatás, főleg onnantól, amikor találkoztam az ezotériával. Az már jobban tetszett, mert egyedül lehetett csinálni és addig tartott ez az idilli állapot, ameddig össze nem találkoztam az ezotéria papjaival a mesterekkel. Akik nem voltak sem szívbajosak, sem gátlásosak, így mára kitanultam a spirituális hadviselés fortélyait és már csak egy pici energiaszál tart fogva, amit azért nem vágok el, mert várom a helyes időt. Vagyis várok Valakire, hogy kész legyen és akkor ezeknek végük.
- Hogy maradtál életben?
- Számtalanszor meghaltam. Ám kell lennie egy Fórumnak, ahol még az isten általi halál is visszavonható, ha van jó dumád. Nekem volt.
- Az mit jelent?
- Nem a Bumerángra gondolok (ezt lehet a helyi ugyanilyennel a fordításokban), hanem a feltett kérdésre helyesen kell válaszolni. Ez amúgy a szabadság felé vezető út, mert itt nem hazudozni kell, hanem világosan megmagyarázni. Te hogy érted. Mert ha Te úgy érted, hogy az nem ellenkezik valamivel, akkor megteheted.
- Te hogy értetted?
- Senkit sem lehet megbüntetni azért, mert istent keresi. Egy ateista számára az a találkozás egyet jelentett egy tudományos megfigyeléssel, aminek - bár igyekeztem dokumentálni - nehezen lehet leírni a légkörét. A tudományos megfigyeléssel nem járt semmilyen dokumentáció, azaz ez az Én élményem volt és így csak Én tudok erről hitelesen beszámolni, más nem.
- De hogyan sikerült?
- Az ÉlményParkban mindenki azt élheti át, amit különben nem tehetne. Itt isten átélhette azt, milyen, ha egyenlően kezelik, mint bárki mást. Ezt nem tudja máshol átélni.
- Akkor ez a találkozás Neked, az ateistának elég?
- Nem, mert nem állt teljesen össze a Kép.
- Miben?
- Nem volt olyan érzésem, hogy mindenható lenne és olyan sem, hogy ne lenne Rajta kívül más. Ám a Bennem megfagyó és hirtelen erősen észlelhetővé váló angyali test reakciója és amit akkor éreztem, azt erősíti, hogy itt tényleg valami komoly hatalomról lehet szó. Inkább hasonlított egy szigorú rendhez a környezet meg olyan, mintha egy nemzetközi társaságban egyszercsak megérkezne valaki államelnöke és az illető merevvé válik, míg a többiek annál lazábban elvannak. Tehát csak a teljesség egy része vált felismerhetővé. A többi maradt.
- Mi a következtetésed?
- Hogy ez egy hierarchia, ahol egy angyal is félhet. Istenről alkotott képem azonban nem az, hogy tőle félni vagy tartani kell. Akkor a logika azt mondja, lehet, hogy ez a Lény isten, ami igaz egy zárt világra, ám ez a világ csak egy része egy még nagyobbnak, ami még felderítésre vár. Azaz, isten nem egy, vagy ha az, biztosan nem Vele találkoztam. A ráció erre azt mondja, isten egy 7. dimenziós lény és Én a 42. dimenzióig jutottam, mire sikerült megállni. Amire az ezos Énem azt feleli, a neterekre gondoljak, akik Isten 42 megnyílvánulási formája. A pontos szám 42+2 amúgy és akkor már értem a +2-t is.
- Te vallásos is lettél?
- Dehogy! Megtapasztaltam valamit, amit előtte már sokszor. Találkoztam ismeretlen lényekkel. A másik dolog, ha vallásos is leszek, az biztosan nem a mai egyházakon át következik be. De elég jól elvagyok így is és nem érzem, hogy nagyon kellene.
- Miért?
- Mert isten csak egy ateistában jelenhet meg, nem? Hacsak nem akar leborulni Saját Maga és a papjai előtt.
- Szerinted ezt a papok tudják?
- Miért? Szerinted nem?