Üdvözlöm a hallgatókat! A most következő előadásomban a XX. századról fogok beszélni, ami az emberiség evolúciós kvantumugrását közvetlenül megelőző időszak volt. Az akkori világfelfogás még a földi középkort tükrözték, bár a középkor végén, vagyis a XX. században már erőteljesen megjelent a Fejlett Ember személyisége.
A két agyféltekés világ átállása a négyre nem volt zökkenőmentes. Számtalan párhuzamos valóságban keletkeztek önmegsemmisítő hiedelmek, amiket az adott valóságokban élők világvégének neveztek. Persze ez a világvége sosem következett be, hisz a halálukkal átugrott a tudatuk egy másik valóságba, ahol az fel is vette a jelen élet emlékeket. Az emberi evolúció fejlődés igazából akkor következett be, amikor eltűntek azok a valóságok, melyek addig abban a középkori pozícióban tartották az emberi kollektív tudatot.
Amikor végre sikerült stabilizálni azt a helyzetet, amit a fizikai világnak az égi szintekre nyíló szelete kavart fel, a Földön érdekes helyzet alakult ki. Az angyali szintek zónájában egy ateizmust valló, magukat kommunistának nevező égi társadalom alakult ki, ahol a Menny szabályai uralkodtak. Megjegyezném, most az akkori terminológiákat használom és az akkori értelmezésben beszélek a helyzetről. Az emberek akkor tényleg azt hitték az Alsó Angyali Világról - vagyis az angyali alvilágról - hogy az a Menny. A másik agyféltekén eközben még érdekesebben alakultak az események. A szocializmusnak nevezett Első Égi Kísérlet a Földi Mennyország megteremtésére kudarcot vallott. Ezeknek a kudarcoknak mindig egy oka volt, mégpedig az, hogy sosem a megfelelő emberekkel hajtották végre a Műveleteket. A probléma a ragaszkodásban volt, mely az angyalok betegsége mind a mai napig, de ez személyes véleményem, ezért a vizsgákon nem lesz követelmény az elfogadása. Szóval a legalkalmasabb emberrel hajtották végre a Művelet egy szakaszát, de aztán az az ember nem adta tovább a botot a következőnek és maradt a Feladatíven. Minél tovább maradt, annál alkalmatlanabbá vált a Feladatra és a végén ez az egész Művelet bukását okozza. Ez a tendencia végig kísérte a világokat egészen a világok végéig, amikor a fejletlenebb tudattöredékek beolvadtak a fejlettekbe és kialakult a mai emberiség.
A szocializmus párja a másik agyféltekén a kapitalizmus volt. A kapitalizmus a középkor végén alakult ki és a magántulajdon fontosságát tekintette alapelvnek, szemben a szocializmus közösségi tulajdonával. A közösségi tulajdon azért volt érdekes, mert a közösség egyedei - hiába volt ott minden az övék - mégsem tudtak élni a tulajdonosi jogukkal, mert azt egy réteg kisajáította magának, így elhiteltelenedett az egész rendszer a közösség tagjai előtt. A kapitalizmust a verseny élteti. A szocializmussal zajló versenyben kénytelen volt az emberi arcát mutatni, így kialakult a parlamentáris demokrácia. A parlamentáris demokrácia nem volt új dolog, a probléma a demokrácia értelmezésésvel volt. A római típusú demokrácia sosem volt igazi demokrácia szemben az athénival, ám erőszakosságánál fogva egészen a világok végéig dominált. Összegzésképpen elmondható, az Földi Mennyország nem a Kollektív Tudat, hanem az Egyéni Tudat oldalán valósult meg addig a rövid ideig, amíg a szocializmus bukásával a kapitalista világrend monopolhelyzetbe nem került. A monopolhelyzet vetett véget sok ilyen világnak, melyek megszűntek, mert a feudális gondolkodási minta újra visszatért és így visszarántotta őket az újrakezdésbe.
Akik visszatekintve megváltoztatták a világunk, a maguk korában nem kapták meg azt az elismerést, amivel a mi korunkban rendelkeznek, mert az akkori emberek látószöge még jelentősen elmaradt a mainál. A hőst, aki sok angyalt megmentett és sikerült pontosan célozva hazaküldenie őket, még évtizedekkel később is a főgonoszként emlegették, míg azok a figurák népszerű emberek voltak, akik a középkor vissztérésén tevékenykedtek. De pont ezért tartjuk még azokat az embereket középkori embereknek, mert sok dolgot még csak a maguk szegényes szellemi szintjein láttak és értelmeztek. Köszönöm a figyelmet, viszontlátásra legközelebb!
