"csak a tiszteletet kell megadni, ennek megértése okoz ilyen nehézségeket"
Miért lényeges az Egyenlőség?
A fejlett lény és a fejlett társadalom alapja ez. Ha nem vagy az egyenlőség híve, akkor csakis azé lehetsz, hogy Te különb vagy a másiknál. Különb sosem vagy a másiknál, maximum a Te értelmezési kereteid között lehetsz az, mert a másiké kívül esnek a szempontjaidon. Ami végzetes lehet akkor, ha olyanokat becsülsz alá, akiket nagyon nem kellene és ezt Te is tudnád, ha vennéd a fáradságot és kitágítanád a látószöged. Neked azonban pont elég az, hogy a saját világodban jól elvagy és mások ugrálnak helyetted. A gyenge elbukik, ez a természetes kiválasztódás, az erősebb kutya baszik, stb. mind mind az Állatvilág törvényei az emberi világokban megjelenve. Az állatvilág alfája néz szembe az emberiség alfájával, aki azt mondja, ő nem akar olyan társadalomban élni, ahol emberek fetrengenek az utcán, ahol nélkülöznek, míg ő (aki felelős ezért a világért) luxusban ücsörög. Ha az ember alfája és az állat alfája összecsap, jobban jár mindenki, ha inkább szétválnak és az ember felemelkedik a civilizációs szintre, ahol már más dolgok a fontosak, mint napi szinten kiélvezni azt, hogy ki a főnök.
Mivel ateista vagyok, bátran hozhatok fel egy érdekes példát. Ha Te isten lennél és a tudatsugarad számtalan tudattöredékre esne szét, akik önálló életet élnek különböző emberekben, kit tartanál seggfejnek a következő opciók közül?
A. Úgy gondolja, azzal, hogy rájött, ő isten, az még nem jogosítja fel arra, hogy egyes szám első személyben értelmezze ezt. Vagyis ő csak isten egy darabja és a tevékenységével arra törekszik, hogy értékes része legyen az Egésznek. Ha lehet, annyira értékes, hogy ő legyen az, akinek a tudatpozíciója oda viszi az életben is, amit a legjobban szeretne. Ez is jelenti számára a Hatalmat, hogy azzal foglalkozik, amit a vágyai is befolyásolnak. A többi embert nem prédaként kezeli, hanem minden esetben felveszi a szükséges Szerepet és azt élvezi, hogy az 'élet' nevű játékban játszik.
B. Rájön, hogy ő isten és ezt egyes szám első személyben értelmezi. Mivel ő isten, onnantól nem számít senki és semmi, pláne nem az ellenvélemények, nem is beszélve az észérvekről. Ezentúl ő az Alfa és elkezdi a saját szintjéhez, értelméhez és képére formálni a világot. Nem számít a szenvedés, nem számítanak az áldozatok, hisz nem ő szenved és nem ő hozza az (igezi) áldozatokat. 'Ki nem szarja le ezeket' mentalitással fordul a világ felé. Szigorú hierarchiát vezet be, ahol inkább a megbízhatóság (vagy a kényszerpálya) lesz a fontos és nem a szakértelem.
A Skandináv Példa
Láttam egy poénos képet, az EU országait nevezte át épp valmelyik szemével. Az egyik azért volt érdekes, mert egy nyugat-európai szemével Skandináviának az volt a neve, hogy 'Socialist Union' vagy valami ilyesmi. Jártam Svédországban és ott megtudtam pár érdekes dolgot. Az egyik az, hogy kevés svédnek van saját lakása, mindenki bérli azt és furán néznek arra, aki megveszi (aki így jelentős költségeket is vállal). Nincs senkinek se mosógépe, hanem van lenn egy professzionális mosókonyha szárítószobával a pincében. A szociális ellátórendszer lényege az, hogy nem engedik senkinek, hogy hajléktalan legyen. A segély összegében benne van egy alapszintű szórakozás is, azaz senkinek nem engedik, hogy felstresszelje magát, vagy bűnözővé váljon. Svéd Királyság és Én, aki egy volt szocialista országból érkeztem úgy, hogy 20 éves koromig abban is éltem és tudom, mi az a létező szocializmus, a szemem előtt láttam egy jól működőt. Mindennek a titka az, kik és milyen szellemben vannak jelen a spirituális térben (és időben). Ha poénos akarok lenni, volt egy klingon korszak (ugye amikor még vikingeskedtünk) és ma olyasmi van, mintha azgard korszak köszöntött volna be. Ehhez fejlett emberek és fejlett társadalom kell! Persze ennek is megvan a maga árnyoldala, amit a fényestől nem lát a világ, talán nem véletlenül lóg egész Svédország Amerikán. Ami onnan nézve egyfajta édes pokol lehet. Márha a pokolnak az édesebbik felére koncentrálunk csak.
Szóval a Egyenlőség nem azt jelenti, hogy 'tök mindegy, hogy én megyek-e arra a Feladatra, vagy egy indián őslakos a dzsungelből', hanem azt, hogy Szintek vannak, ahol egyenlőség van (vagy valami más, ami olyan hatást kelt), ám két eltérő szintet nem tekinthetünk egyenlőnek, mert hatalmas káoszt idézünk elő. Az indiaiak se voltak hülyék azzal a kasztrendszerrel, de szörnyű barbárság volt nézni is. A saját megoldásom a kasztrendszeres demokrácia, ahol a szintek között szabad az átjutás, ha az ember teljesíti a követelményeket. Vagy el is veszítheti. Tehát nincs korlátozva az átjutás, amit minőség szabályoz és nem a korrupció. Aztán kiderül, kinek mi is a kiérdemelt helye. Ha király vagy, nincs félnivalód, hisz királyhoz méltó módon is élsz, nem? Csak a vicc az, hogy itt mindenki Külső Szabályokat keres ehhez, ami nem más, mint egy Külső Akaratnak történő megfelelés. Pedig a Belső Szabályok sokkal többet érnek a félelemnélküliség világában.
