Igaz, hogy a kivégzéseket a szórakoztatás részévé tettem mindenféle vicces halálnemek kitalálásával, ám Nálam a halálraítéltnek mindig volt esélye.
Néha napjainkban is felkérnek ilyen munkára. Azokat vállalom, amik érdekesek. Ilyen munkára akkor van szükség, ha el kell hozni valaki tudatát egyik valóságból egy másikba. Minden DJ-nek van stílusjegye, az Enyém az, amikor ér valakit egy életveszélyes helyzet, amiből csodával határos módon megmenekül, majd a következő pillanatban egy másik, amiben meghal. A dolog előnye az (és itt milyen jól jön az, ha az ember szakértő a témában), hogy az illető nem megrémülve utazik, mivel az az első veszélynél megtörténik és épp örül és megkönnyebbül, amikor éri a valódi halál.
- Van kedvenced?
- Igen, egy frontális kamionbaleset. Az illető a jobb egyen ült, amikor a szembejövő kamion áttért az ő sávjukba.
- Mi történt ezután?
- Egy moziban ült a másik valóságban, ahol a vásznon pont egy kamion jött szembe.
- Megijedt?
- De meg ám! Mégpedig a szituációhoz nem épp illő módon. Ugyanis felugrott és fel is üvöltött hozzá. Mindenki csak nézett rá.
- Te ilyeneket csinálsz?
- Nem főállásban.
Sajnos voltak olyanok, akik másolni igyekeztek. Nehéz szakma ez, ha az ember sztár lesz, utánozzák olyanok, akik ebben nem a művészetet, hanem saját mocskos komplexusaik szabad és féltelen kielégítését látják. Aztán persze a bűbak az lesz, aki olyan magas művészi szintre fejlesztette magát, amit már nem értettek a körülötte állók.
- A legértékesebb utaztatásod mi volt?
- Ahhoz királynak kellett lennem. Ott döglött az arisztokrácia az Udvarban, mind üresfejű seggfej köcsög, akiknek az esze csak és kizárólag az udvari intrikákon forgott. Egy idő után ráuntam a pofájukra és támadt egy hirtelen ötletem. Mivel sűrűn mentek ilyen poénok, addig nem gyanakodtak, amíg a fal elé nem álltak szép sorban. Ott jöttek rá, hogy itt valami nem stimmel, amikor felállt előttük a kivégzőosztag és érezték, hogy ez frankón egy tűzparancs.
- Hol bukkantak fel?
- Mindenki ott, amit még elbír. Többnyire a jövőben.
- A korunkban is?
- Ahogy elnézem, vannak erre utaló stílusjegyek.
- Kikbe érkeztek?
- Biztosan politkusokba.
Volt, hogy Engem végeztek ki. Mivel minden visszamegy és visszajár, így ezt Én sem tudtam elkerülni. Általában a saját poénjaimat kaptam vissza, ha ez nyilvánosan történt, legalább tudtam őket élesben tesztelni. Most, hogy beérkeztem ebbe a korba, látom, hogy modernizálódnom kell. Ezt ráhangolódásnak hívom és pár napot vesz igénybe. Van egy holo-vállalkozásom (tudom, hogy ez itt még nincs, ezért jó, ha az ember időben lép), ami speciális problémák megoldásával foglalkozik. Valamiből meg kell élni!
- Ne vedd úgy a szívedre.
- De hát...
- Figyelj, ez üzlet. Az üzletben meg nincs helye a sértődésnek, nem?
