- Aki nincs velem, az ellenem van!
- Akkor én bizony ellened vagyok.
- Miért? Jó pozíciód lenne nálunk.
- Nekem így is jó pozícióm van. Sokkal jobb, mint nálad lenne.
- Nem értesz egyet velünk?
- Ha valamiben egyetértünk, az nem jelenti azt, hogy mindenben egyetértünk. Ezt érti mindenki félre. Olyan érzés, mintha a Majmok Bolygóján lennék. Mindenki látja azt, hogy valamit csinálok, erre azonnal abban gondolkozik, hogy bevegyen a saját csapatába. Mintha eddig egyetlen sort sem írtam volna erről.
- Miért? Te hol vagy?
- Mondjuk úgy... középen. Mivel ebben a világban nem ott állok, ahol te, sőt, a nézőpontodból a másik felé látsz, így rögtön az lesz a második gondolatod, hogy akkor ellenségek vagyunk. Nem vagyunk azok, de szívesen eljátszom, ha rámvetíted.
- Miért jöttél akkor ide?
- Hogy elvigyem innen a fejlett lényeket.
- Miért?
- A te világodban mindenkit tönkreteszel, aki okosabb, szebb, jobb, mint te. Nem mindegy neked, ha a világodban úgyis meghalnak? Az én világomban viszont pont ilyen emberek kellenek.
- Milyen világod? Nincs neked semmilyen világod.
- Egy másik létsíkon van, te úgysem érzékeled.
- Dehogynem, hisz érzékellek!
- Nem azt érzékeled, hanem valami mást.
- Mit?
- A saját világodat.
- Mi a különbség?
- Az én világom fejlett, ez nem az.
- Miben mutatkozik meg ez a fejlettség?
- Sok dologban. Ám nem érdemes ezt bővebben kifejtenem, mert félreértenéd.
- Hogyan?
- Azt értenéd, amit érteni akarsz. Azután visszaélnél az információkkal, ahogy eddig tetted.
- Miért vagy ilyen rossz véleménnyel rólam?
- Látom, hogyan élnek az embereim. Ebből még nem következik azonnal, hogy rossz véleménnyel lennék rólad, hisz akkor szóba sem állnék veled.
- Akkor milyen véleménnyel vagy rólam?
- Egyszerűen ezen a szinten vagy, de nem vagy gonosz lény.
- Akkor milyen vagyok?
- Fejletlen.
- Ezt hogy érted?
- Sok olyan dolgot nem értesz, ami kellene ahhoz, hogy megfelelj a 'fejlett lény' standard-nek.
- Ez miből derül ki?
- Egyáltalán nem veszed figyelembe a többiek szempontjait, csak a sajátod létezik. Ami csak neked jó. Ahogy tartod az embereimet, abból tisztán látszik.
- Miért? Nincs rossz életük!
- Akkor hogy lehet, hogy egyik se boldog?
