- Ugye tudod, mennyi mindent köszönhetsz Nekem?
- Nem kell tudnom.
- Hogyhogy?
- Elintézi az automata rendszer, amit készítettem, külön erre a célra.
- Akkor nincs is érte hála?
- Dehogynincs. Csak nem kell tudnom róla.
- Miért?
- Az adakozás is csak akkor ér valamit, ha névtelen, nem?
- De hát...
- Figyelj, ha végezni akarom a feladataimat, nem érek rá arra, hogy meghallgassak mindenkit - akik egyre többen lesznek ugye - míg a meditációimmal egyedül voltam és nem voltál sehol, amikor a nyomorszint volt a legnagyobb problémám.
- Akkor a hála nem marad el?
- Persze hogy nem, csak kivonom magam abból a felesleges procedúrából, hogy ellenőrizgetnem kelljen mindenki becsszóra bemondásos szerepét. Elvégzi helyettem egy program.
- De akkor...
- Igen, vélhetően mi soha többé nem fogunk találkozni.
- És mi a program lényege?
- Mindenki súlya, tettei és szerepe szerint ítéltetik pro és kontra. Na szevasz!
- De hát...
- Figyelj, akkor Te ezt nem meggyőződésből, hanem valamiért tetted?
- Meggyőződésből tettem!
- Akkor most milyen hálát is vársz Te Tőlem pontosan?
- Arányosat az...
- Akkor ez Számodra egy Üzlet, nem?
- Ezt kiké...
- Nyugi, pontosan tudom, hogy mindkét oldalra tetted a tétet abban bízva, bárki nyer, Te a győztes oldalon leszel.
- De hát...
- Pápá!
