az atom kísérlete arra, hogy megértse Önmagát
- Hogy lettél halálkutató?
- Nem volt szándékos. Hogy úgy mondjam az Élet hozta.
- Hogyan?
- Gondolom volt pár olyan próbálkozása, aminél még pont olyan birka voltam, mint Ti, ám egyszer sikerült úgy kiviteleznie egy esetet, aminél már kezdett összeállni a kép.
- Teljesen össze is állt?
- Sajnos még nem. Ám vakok között a félszemű is írhat erről szakmai blogot.
- Mi történt?
- Ültem egy autó hátsó ülésén, amit egy mattrészeg ember vezetett. Jött egy előérzet, szóltam neki, hogy nem kellene ilyen gyorsan mennie. Tudjátok, van az a geg, hogy a harmadik hét, a harmadik hónap és a harmadik év a legveszélyesebb, ha jogsid van. Nos itt az első verzió állt fönn.
- Mire gondoltál?
- Amikor erre még jobban elkezdett macsózni, arra, hogy a félelmet akarja valaki tesztelni.
- A félelmet?
- Igen, hogy félek-e vagy sem.
- Miért?
- Mert ha félek, akkor még nem vagyok felkészülve.
- Féltél is?
- Nem. A világképembe nem nagyon fér bele. Megvontam a vállam és becsúsztam meditációba. Ezzel amúgy bizonyítottam is, mert ehhez a mélységhez teljes nyugalom szükséges.
- Úgy, hogy a hátsó ülésen ültél?
- Igen, középen, mert addig figyeltem az utat. A srácnak még nem nagyon mentek a kanyarok, folyton áttért a szembesávba. Mivel egy részeg embernek hatalmas az egoja, így letettem a további kísérletekről, hogy figyelmeztessem.
- Miből következtettél arra, hogy meghaltál?
- Abból, hogy senki sem sérült meg komolyabban, sem a mi kocsinkban, sem a szembejövőben.
- Hogy jutottál erre a következtetésre?
- Még régebben egy ezo-csoportban történt - megjegyzem nem is egyszer hallottam már másoktól is hasonlót - az, hogy valaki mesélte, hogy a múltkori szeánsz (így neveztem el azokat a hétvégéket) után hazafelé balesetet szenvedett az autójával és csodával határos módon túlélte. Olyat is hallottam, hogy a fizika törvényeivel teljesen ellentétes volt, amilyen szögekben álltak ilyenkor az autók.
- Ebből azért kevesen vonnának le ilyen következtetést.
- Kevesen is kutatják a halált ezen a szinten.
- Mi történt utána?
- Átaludtam a balesetet, a mentőt és az utazást a kórházba. Arra emlékszem, hogy félálomba kerülve felnéztem és az egyik srácot láttam meg az anyjával, akik nem voltak jelen addig. Egyből kitaláltam, hogy mi történt, lecsekkoltam a testemet, hogy mindenem megvan-e, megvolt. Ekkor szólalt meg a srác, hogy az, aki a jobb egyen ült, már a műtőben van. Bólintottam, majd visszaaludtam. Amikor újra felébredtem, pont akkor toltak be egy kórterembe és szóltak, hogy vigyázzak, mert levérzem a párnámat. Kiderült, hogy a fülemből jött, de aztán magától elmúlt.
- Ez lenne a halál?
- Az is tény, hogy kevesen halnak meg meditáció közben, pláne nem azokban a transzállapotokban, amikben nyomom. Szerintem kikerültem a szokásos procedúrákat, ami ilyenkor történni szokott, úgyhogy nem volt fehér fény, meg ilyenek. Rögtön átkerültem Odaátra, ami a Ti nézőpontotokból az Ideát.
- Azt akarod mondani, hogy a Túlvilágról jöttél?
- Most drámázhatnék, hogy igen, ha nem lenne erős gyanúm, hogy ez nem először történt. Ha ez így van, akkor ide-oda utazgatok.
- Úgy, hogy észre se veszed?
- Igen. Csak akkor tűnik fel valami, ha annyira lassú életet élsz, hogy az apró részleteket is észreveszed.
- Milyen apró részletekről beszélsz?
- Ezek semmit nem mondanak egy olyan embernek, aki nem állította meg magának a világot.
- Ezt hogy érted?
- Olvasd el a Dun Juan tanításait, ott sokkal jobban ki van ez fejtve.
- De a két világ ugyanolyan?
- Igen. Annyi különbséggel, hogy bizonyos emberi kapcsolataim megváltoztak.
- Mit tudsz mondani erről, amit egy ilyen beszélgetésben elmondhatsz és úgy gondolod, mérföldkőnek számító megfigyelés lehet?
- Hogy a halálnak vannak emberi alakjai is.
- Ezt hogy érted?
- Ha találkozol Vele, utána valaki meghal. Ha Te vagy a célpontja, akkor Te.
- Ő tud arról, hogy ő a halál?
- Nem. De nem egy ilyen emberrel találkoztam már és mindben az volt a közös, hogy lelki sérüléseik voltak és mindnek hasonló okokból. Nem tartom kizártnak, hogy rájöttek maguktól, vagy eljutottak a sejtésig.
- Rád is érkezett akkor ilyen, ezek szerint.
- Persze!
- Vele mi történt?
- A saját világomban általában mindenki azt éli át, amit nem tud az övében. Ez amúgy a világom egyik lényege. Férjhez ment és gyereket szült. Volt némi döbbenet is benne, amikor újságolta, hogy 'életet adtam valakinek' és láthatóan tetszett neki a dolog. Így is jött az ötlet, hogy teszek Neki egy ajánlatot és beszállok a Projectjébe.
- Milyen projectjébe?
- Hogy megértse Önmagát. Ehhez semmi mást nem kell amúgy sem tennem, mint amit már régóta csinálok.
- Elfogadta az ajánlatodat?
- Szerintem előbb megnézett, hogy vagyok-e annyira komoly játékos, hogy úgy is vegyen.
- És vagy?
- Nézd meg az előző két írást, majd döntsd el, hogy tudnál-e ezek után írni egy harmadikat is.
- Történt valami a két időpont között?
- Persze. Rendkívül váratlan volt.
- Szerinted mi történt?
- Megjelent isten és olyat élt át, amit amúgy a saját világában nem tudna.
- Mit?
- Hogy egy rövid beszélgetés után kidobtam a lakásomból. Most meg itt írom ezt két Végső Állomás között.
