- Végre hogy rájöttetek!
- De miért?
- Miért ne?
- Azért ennél biztosan mélyebb okai vannak.
- Igen.
- Szeretnénk tudni.
- Hohóóó! Pont Ti? Nem Ti mondjátok azt, hogy hinni kell és nem tudni?
- Szerinted mi a hit?
- A hit a nem tudásból eredő feltételezés.
- És mi a tudás?
- A tudás a hit hiánya.
- Ebben nincs ellentmondás?
- Mindenben van ellentmondás, amióta az ember létezik.
- Nehéz Veled beszélgetni.
- Ugye milyen jól tükrözlek Benneteket?
- Mi a véleményed Rólunk?
- Ti olyan lények vagytok, akik semmit sem hajlandók bizonyítani, ám állandóan ezt várjátok el Tőlem.
- Barátok vagyunk?
- Azok akartok lenni?
- Persze.
- Az igazi barátsághoz idő kell és az, hogy a Felek kiállják a barátság próbáját. Persze Ti az időt se nagyon ismeritek, így beleszaladtok az időcsapdába.
- Az mi?
- Amíg nem realizálódik a tudatpozíciótok, számtalan lény szállja meg az emberi testeket és használják őket különféle célokra. Aztán amikor itt teremtek, azt tapasztaljátok, hogy ez nem az a barátság, amire gondoltatok.
- Miért?
- Mert Mi az egyes embereket nézzük és látjuk, azaz Nekünk az emberi testek gazdái állandó, stabil pontok, míg Ti nem gondolkoztok az egyes emberekben és lehet, nem is tudjátok, amikor megjelentek bennünk, hogy mi erről semmit sem tudunk. Emiatt a helyzet miatt alakult ki egy mondás: "A barátaimtól ments meg Uram, az ellenségeimmel elbánok magam is".
- Mi lehet erre a megoldás?
- Ne használjátok a "barátom" kifejezést csak úgy, mert elcsépelődik. Ha nagyon közel akartok kerülni a megértéshez, legyenek fix emberek, akikbe úgy szálltok, hogy meg is tapasztaljátok az időt. Ekkor rájöhettek, hogy mi, emberek mégsem vagyunk ostobák, hanem lehet, Ti értitek félre az egészet.
- Ezt nem értem.
- A ráció nem ellenség, csak ha azt csináltok belőle.
- Hogyan?
- A hitetekkel.
- Akkor mi a ráció?
- Egy olyan gondolkodási forma keretrendszere és feltétele, mellyel teljesen más alapokról lehet ugyanazt látni és megérteni.
- Hogyan tudjuk ezt a megértést megtenni?
- Regisztráljatok az ÉlményParkba a tudatotokkal.
- Ezt az ÉlményParkot már hallottuk.
- Hol?
- A templomainkban. Nagyon magas szintektől jön a Sugallat.
- Akkor végre leértek Hozzátok. Ez jó.
- Mit tudsz Te erről az ÉlményParkról?
- Én találtam ki.
- Hogyan?
- Intuícióval és rációval.
- Az Én az egy embert jelent?
- Jelen esetben igen.
- Akkor megvan a probléma forrása.
- Itt már régóta dolgozom ezen. Valahogy ki kellett küszöbölni azt, hogy egy emberről beszélünk, akit föntről azért nem tudtok azonosítani, mert Ti kollektív tudatban gondolkoztok, ami itt sok embert jelent. Ám ez a megközelítés egyre érthetetlenebb, ahogy közeledtek az egyéni szintek felé. Sajnos azonban a többi ember a hálózatomon nincs a megértés ezen szintjén és a Hatalmat sem úgy és arra használják, amire kellene, ezzel Engem járatnak le. Amit persze megint nem értetek, mert nem értitek az 'Engem' fogalmát, hisz mindenkit annak azonosítotok.
- Mit találtál erre ki?
- Ideiglenes megoldásként mindegyikünk Sátán, de csak kevesen vannak közülünk, akik helyesen is értelmezik. A többiek így megfelelnek a tömegek Sátán-felfogásának, mi pedig felemelkedünk azokkal, akik helyesen értelmezik.
- Ideiglenesen?
- Persze, nem érted az időt. Kurva nehéz így beszélgetni.
- Akkor hogyan folytassuk?
- Gyertek ide és szóban folytatjuk.
- Addig?
- Tovább szórakoztatom Magam és Titeket.
