2014. április 2., szerda
Parancsra tettem vs. Én ezt nem tudtam
- Te, ez még gyengébb, mint a 'parancsra tettem'!
- Ennyi telik tőlük.
- Nem tudnak mást kitalálni?
- Mind ezt mondja.
- A 'parancsra tettem' legalább igaz is volt. Ott sem ez volt a vizsgálat tárgya, hanem az, hogy miért nem tagadta meg, ha tudta, hogy ezzel mit követ el. Azaz a vád és az ítéletek alapját képező ok, vagyis a Győztesek Igazsága azon alapszik, hogy ezek az emberek elvesztették emberségüket azzal, hogy végrehajtották a parancsot.
- A védekezés alapját pedig az képezte, hogy ha megtagadják a parancsot, azzal katonai bűntettet követnek el és kivégezték volna őket. Vagyis egy olyan rendszer részei voltak, ahol nem volt lehetőségük szembeszállni az irányítási rendszerrel, ha megteszik, azzal a saját életük került volna veszélybe.
- A vád erre azzal jött, hogy nem volt kötelező ennek a rendszernek a részévé válni. Vagyis ő a felelős azért, mert belépett abba a rendszerbe.
- Amikor belépett abba a rendszerbe, akkor még szó sem volt ilyesmiről. A másik dolog pedig az, hogy - bár ma erről elfelejtkezünk a győztesek szubjektív igazsága okán - hogy a saját nézőpontjukból jogos volt, amiért kiálltak és amiért részévé váltak a rendszernek.
- A fő probléma talán ezzel nem is ez, hanem az, hogy aztán a győztesek összemosták a különböző tetteket és azok felett is ítélkeztek, akik nem követtek el semmit, csak részei voltak. Legjobb példa erre a német haderő bármelyik tagja, aki a háborúban tisztességesen harcolt, mégis a háború után összemosták őket az SS-szel és a végén bármelyik német bűnös volt és ehhez egy idő után elég volt csak németnek lennie. A nyilasok esetében sem volt esély annak kifejtésére, hogy ezeket a tetteket nem ők követték el, hanem bizonyos elemek, akik ehhez felhasználták az egyenruhát és az egyenruha nyújtotta hatalom biztonságában lettek azok, amik. Nem beszélve arról, hogy talán Magyarországon esett a zsidókon a legkisebb sérelem, mégis minket akarnak a leginkább megsemmisíteni.
- Nos igen, el is érkeztünk így a másik esethez.
- Miért mondják azt, hogy 'én ezt nem tudtam', ha mindenki tudja, hogy ez nem igaz?
- Mert nem mondhatják azt, hogy parancsra tették.
- Miért?
- Mindenki azonnal átlátna rajtuk. Hisz ezzel utólag felmentenék a németeket, akiket pont ők intéztek el.
- Ahhoz képest szépen talpra álltak.
- Nem is hagyják abba a zsidók a büntetőhadjáratukat, csak azóta nem fegyverekkel, hanem más módon vívják.
- Mikor hagyják végre abba?
- Aki elvárja a megbocsátást, abban nincs egy szemernyi sem.
- Talán ezért érzem azt, hogy nem európaiak. Az európaiak a békekötést komolyan is veszik, ők csak hadszínteret váltanak. Ha valaki ezer év után is képes a haragtartásra, azzal valami nincs rendben.
- A magyarok se koccintottak 150 évig sörrel! Az nem haragtartás?
- Akkor nem, ha eközben az osztrákok ebből semmit sem éreztek a mindennapokban. Hisz utána békét kötöttek és európai módon viselkedtek. A sör asztalra koccintása pedig 150 év után egy nemzeti sajátossággá vált, aminek már nincs meg az alapja, hisz a 150 év lejárt. Ám ha bárhol a világon meglátod, hogy két ember sörözik és mindkettő az asztalra koccint, tudod, hogy csak magyarok lehetnek.
- De mi a zsidók igazi baja?
- Talán az, hogy összegyűjtötték őket és nem úgy haltak meg, ahogy a többi áldozat.
- Mennyi áldozata volt a II. világháborúnak?
- Olyan 67-70 millióra saccolják.
- Ebből mennyi a zsidó?
- Kb. 6-7 millió.
- Akkor nem is ők voltak az igazi áldozatok!
- Ezt egy zsidó sem fogja megérteni, mert akkor adott lenne a következő kérdés.
- Ami aztán újabbakat indítana el...
- Ezt biztosan el akarják kerülni. Sokkal jobb lebukás esetén inkább nem tudni róla, hisz a védekezés alapját most az képezi, hogy ők azt hitték, jogosan járnak el.
- De ezt nem hihették!
- Nos az Égi Eljárás kicsit más, mint a Földi. Addig, amíg az Ég nem lát ide le, a védekezési taktika jó. Onnantól kerülnek nagy bajba, ha megváltozik a Szubjektum iránya. Ugyanis a németeket az objektív tárgyalás álcája alatt szubjektíven ítélték el (annyi esélyük volt, mint Szálasinak a népbíróság előtt), itt pedig most szubjektív eljárás során a másik fél igazának megismerése után paradox módon objektív ítélet kezd körvonalazódni.
- Mindenki hülyének nézett, hogy ezt el merted vállalni.
- Halálkutató is vagyok és ha nem nyerem meg az égi pert, legalább lehetőségem van a téma autentikus tanulmányozására.