Az ostoba

- Miért neveznek Téged ostobának?
- Mert nem értik, amit csinálok és a saját érdekeiket tekintik kiindulási alapnak.
- Ezt nem értem.
- Voltam már istentelen, eszement, ha a legtöbbet hallottakat említem. Ostoba csak most vagyok először, gondolom azért merték valakik ezt megkockáztatni, mert a legutóbbi írásaim jócskán túlmennek azon, amit valaha mernének.
- Miért haragítottad Magadra őket?
- A sorrend nem pontos, előbb tették ők. Ebben az a jó, hogy ha haragszanak, az elvakítja őket és így sosem lesz közöttünk valódi együttműködés.
- Te nem haragszol?
- Ezek isten bárányai, nem? Egy bárányra meg ki haragszik?
- Mi ennek a konfliktusnak a valódi oka?
- Visszaéltek az önzetlenséggel, a segíteni akarással és megszegték lényegében az összes szavukat. Így nem lehet senkivel sem együttműködni. Arra az álláspontra helyezkedtem, ezek vagy rendkívül fejletlen lények (értsd: állatok) vagy gyerekek. Azért kellett ilyen sokáig ezt tűrnöm tőlük, hogy ez kiderüljön.
- Mi a tét?
- Ki éli túl.
- Mit tudnak ők erről?
- Tudnak valamit, ami nem fedi azt, amit Én tudok.
- Te mit tudsz?
- A 42. dimenzióból érkezem vissza. Elég sokat, ám szinte semmit, amit ezek megértenek.
- Mit értenek?
- Ki a főnök és hol a hatalom. Más nem is érdekli őket. A gyerekek világa ilyen és az állatoké.
- Elég sok ember ilyen, nem?
- Elég sok ember is lett megszállva.
- Ettől ilyen a világunk?
- Igen.
- Mi a megoldás erre?
- Van megoldás, ám csak keveseket érint.
- Miért?
- Mert csak kevesen tudtak átlépni.
- A többiekkel mi lesz?
- Ha találnak még egy ilyen barmot, mint Én, aki meg akarja őket menteni, akkor talán jobban megbecsülik. Ha jobban megbecsülik, esélyük lehet arra, hogy még átlépjenek.
- Különben mi lesz?
- Világvége.
- Az már elmúlt, nem?
- Nekem igen.
- Másnak?
- Amíg vetítem őket, van reményük ide emelni a tudatukat.
- Te vagy az egyetlen vetítő?
- Melyik szinten és dimenzióban? Sok ilyen világ van, ahol Én vagyok az egyetlen tudat.
- De ők hova jutnak?
- Egy: a megszűnésbe, kettő: beolvadnak egy másik entitásba, három: vissza a mászókára, négy: vissza az állatvilágba, öt: vissza az űrhajóra, hat: vissza a saját dimenziójukba.
- A Te világod milyen?
- Bárki, aki eddig behatolt oda, amit ő annak hitt, egy se akar visszamenni.
- De milyen világ az?
- Látod! Ostoba.