2014. április 3., csütörtök

Mencség a bunkóságra



- Erre nincs mentség, ezt úgyse tudod kimagyarázni.
- Nem akarok semmit kimagyarázni.
- Miért?
- Mert a célcsoport jól ért és nem valószínű, hogy ők ezt ugyanígy látják.
- Miért?
- Mert lehet, hogy jobban átlátják.
- Hogyan?
- Tételezzük fel, hogy van 20%, akik jól értik mi miért van és emiatt nem látják bunkóságnak azt, amit amúgy  ők is annak értékelnének.
- De miért ilyen a stílusod?
- Sokféle látószög létezik, kiragadok egyet, ami érthető.
- Na! Halljuk.
- Ha az írásaimmal elindítottam, pár embert az ébredés felé, már elértem egy célt. Mondjuk lehet, hogy jól értem az emberi pszichét és tudom manipulálni is. Amit nem csak rossz célokra lehet használni.
- Hogy függ ez össze az ébredéssel?
- Ha ez a nagyképű hólyag tényleg ilyen hatalomra tehet szert, mindenképp meg kell akadályozni. Hogy lehet megakadályozni? Gyors fejlődéssel. Amiért sokat kellene melóznom és a legnagyobb probléma az együttműködésének/érdeklődésének felkeltése, azt hmmmm automatice, lelkesen és önmagától megcsinálja a delikvens.
- Ezt nem értem.
- Az a szép az írásban, hogy megmarad többszöri olvasásra is.




- Mi az oka a sértegetésnek?
- A kiválasztás.
- Hogyan?
- Alapvetően háromféle ember van. Az, aki megsértődik, az aki nem és az, akinél nem lehet tudni. Egyértelműen azok a magasabb tudatosság számára az érdekesek, akik nem sértődnek meg.
- Miért lényeges ez?
- Csak az sértődik meg, aki az 'Én vagyok az egyetlen' nézőpontból látja a világot. Az egyébként egy tévhit, hogy csak az ego képes erre, nos a szív sem kispályás itt, csak a szívnek nincsenek racionális jellemzői, így ilyen értelmet nem is érdemes itt keresnünk.
- Mi derül abból ki, hogy valaki megsértődik-e vagy sem.
- Az alkalmassága.
- Nem lesz alkalmas?
- Másra lesz alkalmas.
- Mire?
- Ahol csalit játszik vagy olyan irányítást kell alkalmaznunk, ami ezen alapszik.
- A sértődésen?
- Igen. Minden sértődős ember kiszámítható.
- Mi a sértődés alapja szerinted?
- Egy tiszta világ, ahol nincs erőszak. Ha Te egy kisgyerek lennél, akinek semmilyen eszköze sincs arra, hogy ráhasson a másikra, vagy érvényesítsen egy szándékot, mert a világában nincs erőszak, akkor ez az egyetlen formája ennek, ám ezt a környezetet áthatja a szeretet. Így nincs is vele baj és teljesen elfogadható. Nos a mi világunkban már halálos átkok is csuklóból mennek el annak a negyedéért, amit itt művelek.
- Akkor miért csinálod?
- Van olyan valóság, ahol teljesen meg vagyok fosztva a hatalmamtól. Mondjuk úgy, lehet tudni, kik azok, akik képesek támadni egy sértésért. Ha ez olyan személy, aki pont hogy nem erre számít, hanem az ellenkezőjére és tudni lehet, hogy támadni fog, az biztosan váratlanul éri az ellenséges megszállóimat.
- Akkor fegyverként használod?
- Egyfajta nézőpontból igen.
- Mi a véleményed a sértődésről?
- Van egy életkor, amikor teljesen le kell vetnünk magunkról. Utána van egy tudatszint, ahol már nem sértődsz meg, mert máskép tekintesz a világra. A gond ott lehet, ha ez a tudatszint csupa sértődős emberekkel van körbevéve és ekkor érezheti az ember magát nagyon magányosan, főképp emberek között.


- Ez még nem győzött meg.
- Miről?
- A sértegetés hasznáról.
- Jó. Akkor mondok egy másik látószöget. Rendben?
- Az attól függ.
- Ismered azt a típust, akin nem látszik, ha megbántottad, akár szándékos volt akár nem?
- Ööö igen.
- Na ő azért veszélyes, mert barátnak látszik és onnan átkoz.
- Jó. És?
- Az ilyen típust nyílt küzdelemre kell kényszeríteni.
- Mivel?
- Sértegetéssel.
- Mi szokott ilyenkor történni?
- Megzavarodnak, mert ha átkoz, tudod ki átkoz. Ahhoz meg nem elég bátrak.