- Kicsit nem értjük a viselkedését. Elmagyarázná?
- Megérkeztem erre a pályára. Nem tudom Önök ezt minek nevezik, általában mindenféle túlzott ideákkal testesíti meg mindenki a saját világát... na szóval látom, hogy a helyzet teljesen felborult. Annyira, hogy az egyik fél győzelme már biztos. Ebben a helyzetben egy önmagát valamire tartó játékosnak el kellett komolyan gondolkodnia, mit tegyen.
- Miért?
- Egy önmagát valamire tartó játékos nem ül bele egy biztos győzelembe. Ám a másik oldal lényei annyira birkák, hogy lehetetlen velük a győzelem. Kellett találni egy megoldást, mert az azért sejthető, hogy ha ide állok, akkor vereség esetén érthető minden, ám győzelem esetén beírom magam a holo-történelembe.
- Ne haragudjon, de nehéz elképzelni önt és ezeket a lényeket közös platformon.
- Lehet tanulni tőlük.
- Tanulni?
- Igen. Itt megtanultam valamit, ami addig elképzelhetetlen volt.
- Mi az?
- Úgy lehet valakivel a legjobban kiszúrni, ha csupa jót teszünk vele. Persze ehhez igazi baromnak kell lennie, akik mindig elszállnak saját maguktól.
- Ön nem ezt tette? Eléggé így nézett ki.
- Akkor oscar-díjat érdemlek, azt hiszem. Régi trükk, hogy mutasd a gyenge pontot a világnak, ahol soha a büdös életben nem törnek át. Hiteles gyenge pontokat nem nehéz találni.
- Önnek nincs?
- Volt kettő. Aztán ahogy fejlődtem, eltűntek.
- Melyik kettő?
- A pénz és a nők. A pénzről alkotott véleményem annyira egyedi, hogy mindenki félreérti, mert önmagából indul ki. A pénz egy mértékegység, mely teljesen eltérő világokat tud egyetlen közös értékben kifejezni, azaz olyan, mint egy dimenzionális centiszalag. Ezt imádja mindenki, mert a hatalmat társítja hozzá. Én a szabadságot és ez elég nagy különbség. Mondhatnám két embertípus közötti különbséget is kifejez ennek megértése.
- A nők?
- Aki jól kijön velük, elég jól elvan nélkülük.
- Akkor ön elkötelezte magát az egyik oldal mellett?
- Igen. Ahogy hozom a tudatom lefelé, előbb utóbb dönteni kell oldalak közt.
- Ha ön mindkettő egy szint fölött, akkor mi értelme a játéknak?
- Önmagad ellen is lehet jót játszani.
- Mi a taktikája?
- Most, hogy megérkeztek azok, akik szerepét eddig egyedül játszottam?
- Igen.
- Szerintem mindenki ki fog akadni. Akik eddig fölöttem voltak, hülyéknek fogják látni azokat, akik fölé kerülnek. Akik eddig alattam voltak, hülyének fogják tartani azt, aki alá kerülnek. Lehet, hogy túl jó voltam, nem gondoltam volna, hogy ez a világ ennyire pri... príma lehetőségekkel van tele.
- Ön csak valaki alatt vagy fölött tud gondolkozni?
- A tapasztalataim miatt van ez. Hiába gondolkozom az egyenlőségben, senki se érti. Aki többet lát, nem érti, miért akarok láthatóan nálam jóval fejletlenebb lényekkel egyenlőnek lenni. Aki kevesebbet, az egyből fölém jön és nem érti, miért nem tettem meg én vele. Velük folyamatosan 'ki a főnök' játékot kell játszani, ami nonszensz, mert egy gondolatommal elsöpörhetném őket. Viszont így sosem tudnám meg, mekkora primitív bunkók is valójában, mert ezt csak akkor látni, ha a másiknak hatalma van fölötted. Ez nem igazi hatalom, viszont nagyon élethű.
- Mi ez az egyenlőség mánia?
- Ti akartok bejutni a fejlett világokba.
- Azt akarod mondani, hogy a fejlett világokban nincs egyistenhit?
- Dehogynem. Csak ott nem így gondolkodnak. Ott mindenki az egy isten része, itt meg valaki kinevezi magát annak.
- Most mi lesz?
- Beírom magam a holo-történelembe.
