- Mi ez a sok weboldal?
- Dokumentálok egy olyan dolgot, aminek csak később lesz jelentősége.
- Így?
- Igen.
- Mit?
- Egy tudati alászállást és felemelkedést.
- Ezért kell sok weboldal?
- Nem. Az másért van.
- Hogyan történik a dokumentálás?
- Holo file formátumba.
- Az milyen?
- Minden ott a szemeid előtt. Ez a jó a holo cuccokban.
- Ezt nem értem.
- Ez pedig a biztonsági zár.
- Mi kell ahhoz, hogy megértsem?
- Csak nézz ki a szemeiden. Ugye milyen élethű?
- Ennyi?
- Az után indul a lényeg, az agyad mihez kezd az információval. Ezt befolyásoló tényezők lehetnek hétköznapi dolgok, amik olyan erősek is lehetnek, hogy akár szilárdan is tarthatnak, mikor közben legszívesebben elájulnál.
- Mi derül ebből ki?
- Mennyire van jó agyad.
- Hogy milyen a műveltségem és az iskolai diplomáim?
- Egyáltalán nem! A műveltség meg ilyenek tök jó dolgok, ám gyorsan megtanulhatók. Az, ahol viszont más tudásképességek rejlenek, azokat sokszor ki kell fejleszteni. Ezekhez az iskolai tárgyi tudáshalmaz sokszor nem jön jól.
- Azt akarod mondani, hogy az egyetemi diploma ide kifejezetten káros?
- Dehogy! Nem attól függ, ám hozzám hasonlóan ki kellett erre találnia mindenkinek valamit.
- Mi a baj az iskolarendszerrel?
- Nincs baj az iskolarendszerrel, hanem azzal van baj, ha egy felfedezővel teszik.
- Miért?
- Mert a felfedezőnek az a dolga, hogy saját maga jöjjön rá dolgokra, hogy azok Benne érjenek összefüggésekbe. Lehet azért, hogy ugyanarról teljesen más irányban is lehessen vélekedni. Aztán az után érik meg az Anyag arra, hogy tanulhatóvá váljon másoknak. Ha előbb elmondják, miről hogyan vélekedjek, akkor utána már a felfedezések eredményeiről nem kapok objektív képet, mert behatárolják a gondolkodási kereteimet a tanult dolgok.
- Ez érdekes. Tehát mitől függ a jó agy?
- Az első dolog az a képesség, hogy egy röpke pillanat alatt képesek legyünk startégiai szintű döntéseket hozni. A második, hogy tudjuk, kit és mit kövessünk. A harmadik az azonnali alkalmazkodás képessége. A negyedik a méltóságviszonyítás és a gyors tanulás képessége.
- Ennyi mindent nézel egy emberben?
- Dehogy! Ezeket egyáltalán nem nézem.
- Akkor mit nézel?
- Nem kell néznem semmit, mert egy pillanat is elég a fő döntések meghozatalára. Ami utána jön, az már mindig színjáték. Amiben ha a színészek jók, a szerep elfogadható (csomó ismeretlen és értelmetlennek tűnő ok miatt) és nincs máshol fellépésem, szívesen játszom is.
- Te most mennyire vagy komoly?
- Végig nevetek!
