- Üdvözlöm Önöket, a nevemet már mondtam. Engem a ................ küldött ide, kérem hívják fel őket és kérdezzenek rá, hogy ismernek-e.
- Jó napot kívánok. Egy kis türelmet... igen, visszaigazolva. Parancsoljon.
- Önök nem is tudják, miért vagyok itt?
- Még nem árulta el, mi is érdeklődéssel várjuk.
- Egy előadássorozatot jöttem leadni a tanári karnak, amolyan moderinzációs kísérlet az ezotériának egy teljesen más szemmel vizsgálatáról szól.
- Mennyi előadás ez?
- Mestereknek 5.
- Itt mindenki az. Tehát öt alkalom?
- Igen. Ha lehet a mai napon kezdeném is, nem szeretném túlságosan megterhelni Önöket a jelenlétemmel.
- Ez kedves Öntől. Akkor ma délután az első alkalom 2-kor az Előadóteremben.
- Szia! Miért hívtál?
- Nagyon érdekesnek találjuk ezt az előadássorozatot. Megtudhatnánk többet erről az emberről?
- Melyikről?
- Akit hozzánk küldtél a múlt héten. Már három előadása lement és szeretnénk beszélgetni a továbbiakról. Elképzelhető, hogy ajánlunk neki egy helyet az előadói karban.
- Várj, nem egészen értem pontosan, hogy miről beszélsz. Vagyis inkább kiről.
- Arról, akit ide küldtél.
- Nem küldtem oda senkit... ja várj, arról az emberről beszélsz, aki bejött hozzám és megkérdezte, hol tudná magát továbbképezni?
- Azt én nem tudom, ide előadásokat jött leadni.
- Kicsoda? Az az ember?
- Igen.
- Én őt tanulni küldtem oda!
- Ezt nem értem.
- Megszívatott benneteket! Jegyzeteltetek is?
- Mindenki.
- Nabazmeg!
- Hogyhogy tanulni?
- Azt mondja, a tudása mélyen mindenki fölött és alatt van. Ez utóbbira keresett megoldást. Ezek után hogy akarjátok beültetni a padba?
- Na ezt meg kell beszélnem a többiekkel, köszönöm a beszélgetést!
- De nincs harag?
- Még nem tudom. Szia!
