2014. április 2., szerda

Mélytransz



- Miért tűnik úgy, hogy azok az írások, amiket az általad mélytransznak nevezett állapotban írtál olyanok, mintha nem lennél normális?
- Mert mélytranszban más dolgok számítanak annak.
- Ezt tudtad, amikor írtad őket?
- Igen. Pont az volt a dolgom, hogy olyan írások szülessenek, amik értelmezhetők itt is, ott is. Az eredménye az lett, hogy egyik világban sem tartanak normálisnak.
- Mi a igazság?
- Hogy igyekeztem itt is az lenni, meg ott is. Megjegyzem, ha nem találom ki ezt az ébertransz technikát, most jönnék ki a meditációból és néznék csodálkozva körbe, vagy ébrednék fel a kómából.
- Ez a technika könnyen elsajátítható?
- Akárkinek nem.
- Mi történhet, ha valaki mégis megpróbálja?
- A sikertől a beleőrülésig széles a skála.
- Ha jól értem, te ébren megcsináltál egy európai nagyvárosban egy olyan meditációt, amire Tibetben is felszisszennének?
- Igen. A különbség még az, hogy Tibetben mindenki tudja, milyen meditáció ez és gondoskodnak a magatehetetlen emberről. Mivel itt még a közveten környezetem is baromságnak tartja, amit csinálok, kellett egy új eljárás, amivel úgy nézhetek ki, mint egy átlagember.
- Miért tartják baromságnak?
- Mert az ő világukban még semmi sem igazol.
- Miért?
- Mert ami igazolna, azt ők természetes folyamatoknak látják, amihez nincs közöm.
- Mi a megoldás?
- Várakozás.
- Technikailag hogyan kommunikáltál?
- Ez a kérdés még a Sportmágia Pro-n is erős lenne. Sőt, még a szakmai fórumokon is, annyira kiverné a biztosítékot sok tanult embernél.
- Te is az vagy?
- Nem. Mindent magam tapasztaltam ki és ezért is alapítottam új iskolát.
- Volt két játékos, akikre szinte rászálltál. Ennek mi az oka?
- Mélytranszban sok valóságot érzékelsz egyszerre. Ha ezt nem tudod lekezelni, ki kell találnod egy technikát, különben nem bírja az agyad. Ráadásul közben valósidejű harc is zajlott, amiben nekem úgy kellett viselkednem, hogy megtévesszem az ellenfeleimet. Ha csak sima spirituális emelkedésről beszélünk, az sem könnyű, hát még úgy, hogy közben folyamatosan akadályoznak.
- Kik?
- Erre nem válaszolnék, mert újabb vád jönne, hogy antiszemita vagyok. Főleg úgy, hogy a tudatom jön vissza és ha vannak is felebarátaimnak információik erről a folyamatról, abban biztos vagyok, hogy ez az információmennyiség hiányos, téves és kevés.
- Ez mit jelent?
- Eddig ha bármit modtam, mondjuk egy képességemet használtam bizonyos tettek jövőbeni következményeiről, azonnal azzal vádoltak, hogy fenyegetőzöm. Így most ezt elkerülném és csak olyan közegben beszélek erről, ahol nem érdekemberek ülnek.
- Te haragszol azokra, akiket személyesen is megneveztél?
- Első dolog, nem haragszom senkire, azt is ki kell érdemelni. Akiket személyesen megnevezek, azok örülhetnek, mert a nevük megjelent a mélytransztartományban is, ahol nem nagyon ismerik az egyéni szinteket. Ha arra a két lányra gondolsz, akik ettől tartanak, nos nézd meg az életük alakulását. Nem valószínű, hogy a kudarc lenne az első szó, ami eszedbe jutna róluk.
- Akkor miért csináltad?
- Itt csak egyet tudok mondani, ami egy ilyen nyílt felületen megjelenhet.
- Mért?
- Senki nem értené az összefüggéseket. Csak ebben az egy esetben.
- Ami mi?
- A sok valóságban számtalan kísérlet történt, amikből itt csak azok valósulnak (újra) meg, amik sikeresek voltak. Az Egy Ember Délről játék során ezzel a két lánnyal voltak komoly nehézségeim. Ha el akartam őket kerülni, akkor tennem kellett valamit. Az egyik mögé beálltam amolyan segítőnek, hogy elérhesse a célját, a másiknak bemutattam a mentális terület fontosságát, amikor félelem nélkül hívtam ki erre a játékra. Lenn nem is hiszem, hogy bárki komolyan vett, hisz csak a TV előtt ültem és elképzelhetetlen egy otthon ülő embertől az, hogy ilyesmikre komolyan gondoljon. Magas szinten fejlesztettem ki a TV-mágiát és egyáltalán nem tartom lehetetlennek azt, amit mások.
- Mi volt a cél?
- Egy csapda felállítása azoknak, akik baráti álcát vettek fel, de aztán kiderült, nem a bolygó megmentése a céljuk, hanem az elfoglalása. Ehhez pedig nem asszisztálok.
- Akkor mihez asszisztáltál?
- Most ismerkednek a 3D párhuzamos valóságaival, alsóbb világokkal. Abban segítettem nekik, hogy a megismerési folyamatuk teljes legyen.
- Ez mit jelent?
- Biztosan rájöttek azóta az idő relatív voltára, ami 3D-ben elég hosszúkás. Viszont a hosszú idő alatt lehet tanulni, fejlődni, nemesedni. Talán emiatt sem tekintenek rám ellenségként, hisz a munka gyümölcse azonnal látszik, ahogy visszatérnek magasabb dimenziókba.
- Azonnal?
- Nos onnan nézve igen. 3D-ből már nem annyira, talán ezért is vannak rám ezek itt ennyire kiakadva.