- Van érzéked hozzá?
- Talán.
- Miért mosolyogsz?
- Egyszer pokereztem gondolatolvasók ellen.
- Sokat?
- Nem, ha jól emlékszem egy leosztás volt.
- Csak?
- Aki tud ultizni, annak a poker nem kártyajáték.
- Akkor mi?
- Nem annyira a lapokban van a lényeg, hanem az asztal fölött. Ezt is tettem.
- Hogyan?
- Tök szar lapjaim voltak és rámentem a blöffre. Mindenki bedobta és megnyertem a leosztást. A lapokat nem illik megnézni, mégis megtette az egyikük és a ledöbbent arca árulkodott is rendesen. Örültem neki.
- Akkor miért nem pokerezel?
- Amiért Te se jársz kutyaviadalokra.
- Azért a kettő nem ugyanaz.
- Ha nem tudod, mik azok a Fölsőbb Világok, akkor maradj meg ebben a hitben.
- Miért?
- Jobban jársz a boldog tudatlansággal.
- Miért?
- Az önérzeted miatt, rendesen megsérülne.
- Mert?
- Tényleg tudni akarod?
- Igen!
- Engem elég fejlett lénynek látnak, de rájöttek, hogy ez egyedi eset és csak igen kevesek rendelkeznek ezzel a bolygón. Ezek inkább a saját világod szabályrendszeréről szólnak. Mivel a Külvilág uralkodó szabályai eléggé hasonlítnak az Állatvilágéra és a nagy többség ezt magáénak is vallja, ki kellett gyorsan találnom valamit, hogy életben maradjatok.
- Na neeee!
- De de.
- Mit találtál ki?
- Hogy Ti úgynevezett szellemi őslakosok vagytok és Én, a fejlett lény vigyázok arra, hogy megmaradjanak a természetes élőhelyeitek. Így már értik a helyzetet, hogy él itt a bolygón egy csomó dimenzió egyszerre emberi alakokban és a különbség nem ott van, ki hogy néz ki, hanem ott, milyen a szellemi szintje.
- Te ezt adtad be nekik?
- Ez az igazság, mert elfogadták annak.
- De kik számítanak annak?
- Főképp a vallásos emberek, akiknél az elsődleges irányelv az, hogy nem avatkozhatunk be túlzó mértékben a hiedelemvilágukba, de adhatunk számukra útmutatásokat a felemelkedéshez. Nagyon elkanyarodtunk a szerencsejátékoktól.
- Miért nem szereted, amikor sok pénzt kereshetnél vele?
- Mert nem érdekel. Úriember biztosra nem fogad és elég méltatlannak mutatna azok felé a szférák felé, akikkel kapcsolatban vagyok. Azt csak egy ideig veszik be, hogy kultúrantropológiai kutatásokat végzek, ezért ezeket még tartogatom későbbre, amikor érdekesebb programok kacsintgatnak erre.
- Biztosra?
- Igen, de már talán Nálatok is működik már az az alkalmazás, ami méltóvá tesz Benneteket is és megakadályozza a képességeitek használatát pitiáner célokra.
- Ebből nagy balhé lesz!
- Mások úgy látják, lassan beindul a Show!
- De miért csinálod ezt?
- Mondtam, hogy jövök lefelé és amikor segítséget kértem valamire, azt a választ kaptam, hogy oldjam meg magam. Azt teszem.
- Így?
- Hidd el, rengeteg munka van abban, hogy ilyen lágy és finom legyen.
- Mire kértél segítséget?
- Hogy ne kelljen lejjebb jönnöm.
- Miért? Mi történik akkor?
- Az írásaimból nem érezni?
- Az elég gáz. Ilyen is vagy?
- Ki tudja? Egyelőre csak az írói szabadságom ilyen.
