- Te ennyire lusta vagy?
- Van, hogy igen, de hogy jön ez ide?
- Miért nem vagy képes kijavítani a gépelési hibáidat? Tudod, hogy ezzel a blogod szinvonalát befolyásolod?
- Ha valakinél ezzel lehet, az meg is érdemli.
- Miért?
- Mert a formai hibákra figyel és nem a tartalmi informciókra.
- De nagyon zavaró!
- Az nem baj.
- Miért?
- Ha zavar, azt jelenti, hogy a blog érzelmileg megfogott. Különben leszarnád.
- Figyelj. Nem bonyolult ezeket kijavítani.
- Tudom.
- Akkor miért nem teszed?
- Megfosztanám a blogomat egy igen lényeges funkciótól.
- Milyen funkciója lehet egy elütési hibának?
- Na kitalálod?
- Hagyjál már ezzel!
- Mi van? Nem szeretsz gondolkozni?
- Figyelj, itt helyben pofánváglak, ha nem hagyod ezt abba!
- Nocsak! Ilyen mélyen megérintettelek?
- Én foglak igen mélyen megérinteni, ha nem árulod el itt és most!
- Az itt és most is naqgyon lényeges dolog. Örülök, hogy eljutottunk idáig.
- Nem fogom az időmet és az energiámat áldozni egy ilyen köcsögre, mint Te!
- Már rááldoztad.
- Egy rohadt egyszerű kérdést tettem fel és ebből születik egy ilyen hosszú beszélgetés?
- Nincs pofám kétsoros posztot bejegyezni.
- Na jó, ha ebből egy 5 kötetes mű keletkezik, akkor is a végére járok ennek!
- A kitartás egy szép erény. Pláne ha türelemmel párosul.
- Szóval találjam ki.
- Jó lenne!
- Milyen fontos funkció lehet abban, ha valaki a gépelési, elütési hibáit nem javítja és az nem lustaságból erd?
- Legalább tudod, hogy mindent valós időben írok.
- Nem is készítesz jegyzeteket?
- Minek?
- Tehát ezeket akkor és ott találod ki?
- Ez így nem pontos. Valójában nem csinálok mást, mint látok és hallok valamit, amit csak leírok. Ehhez nem kell sok ész. Ám kívülről elismerem, hogy tök menő lehet, csak azért, mert jó a fogalmazási stílusom.
- De a hibákkal elrontod az egészet!
- Csak Nálad és a többi mókusnál.
- A nem mókusoknál?
- Őket nem érdekli, csak a tartalom.
- Azt azért elismered, hogy a hiba nem egy normális dolog?
- Hohó! Végre rátapintottál a Lényegre. A hibák.
- Ezt nem értem.
- A tökéletesedés felé vezető út csakis hibákkal lehet tele. Itt mindenki megjátssza a tökéletes embert és úgy irtózik beismerni a hibáit, mintha istent játszana. Pedig hidd el, isten is tanul.
- Isten tökéletes!
- Isten egy 7. dimenziós lény, ha azt értjük ez alatt a fogalom alatt, ahogy Ti értelmezitek. Akkor mit mondasz egy 8. dimenziósnak? Hogy lesz egy 7. dimenziós lényből 8. dimenziós, ha már mindent tud?
- Akkor isten nem tökéletes szerinted?
- A rendszer tökéletes, amiben vagyunk mindannyian. Bár létrejött egy olyan állapot, amiben kiderült, mégsem.
- Hol?
- Pont itt, ebben a világban.
- Ezt kifejted?
- Nem. Olvass és megtalálod Magad is a választ.
- Azt azért nem fogod nekem beadni, hogy direkt hozol létre gépelési hibákat!
- Nem! Egyik sem szándékos. Az anyagokat hibamentesen akarom elékszíteni. Csak sajnos nem mindig jön össze.
- Akkor miért nem javítod?
- Na elérkeztünk oda, ahonnan indultunk. Na vajon miért nem?
- Nem jövök rá.
- Mert megtanít önállóan gondolkozni.
- Ez egy baromság!
- Nem az. Egy szellemiséget kapsz így. Hisz amikor olvasod, nincs ott senki, akitől megkérdezd. Meg ciki is lenne, hisz olyan egyszerű. Kénytelen vagy Magad használni az agyadat.
- Ebből így azért nem lesz nagy változás!
- Dehogynem! Csak nem most és nem itt. Később és máshol. De akkor már tudni fogod hogyan kell.
- Mit?
- Önállóan nekiállni.
