- Nektek szívetek nincs, nekik meg eszük.
- Ne mondd már! Látod, hogy van.
- Igen, páratoknak. Ezért is lettetek kiemelve, mint ahogy őnáluk is vannak néhányan, akik megértették, milyen világ lenne a fejlődés következő fázisa.
- Mi a megoldás?
- Nehéz erre válaszolnom. Ha odamegyek, azonnal megrohannak és szétrabolnak, mert ott alapszabály, ha neked van és a másiknak nincs, akkor adnod kell. A gond az, hogy ez mindenemre vonatkozik, azaz ha átmegyek oda, úgy fogok onnan visszajönni, hogy lényegében semmim sincs. Van ott egy szűk réteg, akik elképesztő áldozatok árán biztosították Nekem azt, amim van és nagyon kiakadtak, amikor közöltem Velük, hogy az ott eltöltött időt Én vegetációnak és hanyatlásnak nevezem. Na most a gond az, hogy amim van, azt Ti borzalmas körülményeknek látjátok, az a szűk réteg pedig olyan áldozatot hozott, hogy ezt biztosítsa, hogy nem lehet őket otthagyni, mert mint árulókat azonnal megbüntetik őket és azt tudnod kell, ezek nem tűrik a legkisebb ellenvéleményt sem és a saját ellenzékükkel a legkegyetlenebbek.
- Miért nem itt töltötted el akkor azt az időt?
- Mert Ti olyan nagy ívben szartok mindenre, ami nem a saját érdeketek, hogy ez itt lehetetlen volt. Tudom, mert kipróbáltam. Azonnal kompromittáltatok egy banki trükkel és adósságba kerültem, majd elárverezték a lakásom és kikerültem az utcára. Az utcán azonban ezeket a meditációkat nem lehet elvégezni, ezért azok a valóságok azonnal megszűntek, Ti pedig föntről nézve a kihalás szélére kerültetek. Az életeteket köszönhetitek a Másik Oldal azon lényeinek, akik segítettek, mert bár Nektek van eszetek, mégis Ők értették meg a dolog fontosságát. Lényegében mindkét világ arról szól, hogy lehúznak. Ilyen körülmények között kész csoda, hogy teljesíteni tudatm a Feladatomat és sikerült kihoznom innen is és onnan is azokat, akik felemelkedhetnek. Sajnos ez mindkét világban úgy néz ki, hogy megöltelek Benneteket, mert hogyan másképp is hagynátok ott a régi világot? Ez újabb bonyodalmakhoz vezetett, amiket most nem részleteznék. Emiatt kellett újabb átmeneti valóságokat létrehozni, hogy egyrészről begyógyulhassanak a lelki sebek, másrészről a potyautasokat is vissza lehessen küldeni, akik átjutva azonnal meg is kezdték az új világok szétrombolását.
- Ki sérült ebbe bele a legjobban?
- Én.
- Hogyan?
- Ha tudnám, már rég nem élnétek. Időnként felerősödnek olyan törölt emlékeim, amik után olyan szinten van belőletek, mindannyiatokból elegem, hogy azonnal kiirtanálak Titeket Velük együtt. Ez azonban a vállalt célokkal nincs szinkronban, de azt nem tilthatják Nekem meg, hogy azonnal otthagyjalak Titeket, ahogy végeztem.
- Miért nem fogadod el az Ajánlatunkat?
- Mert semmiben sem különbözik attól, amit a Másik Oldalon kaptam, csak Bennetek nincs Szeretet és ezt anélkül nagyon nehéz csinálni. Inkább vállalom azt, hogy egy panellakásban ülök a nyomorszinten (a Ti látószögetek szerint), ami nem igazán nyomorszint, mert bár Ti annyi pénzből egy este nem mentek ki az utcára, amiből Én egy hétig megélek, ám végülis az alapszükségleteim fedezve vannak és úgysem kell semmi a meditációimhoz. A kapott szeretet elég erőt adott ahhoz, hogy végigcsináljam. A Ti ajánlatotok nem szól másról, mint a rangról, amit hidd el, nagy ívben szarok le, mert olyan szintre jutott a tudatom, hogy Hozzám képest a legnagyobb király is csak egy kifutófiú, amolyan helyi nagymenő. Az, hogy egy rakás pingvinnek öltözött seggfejjel kelljen kötelezően jópofiznom, akikre ránézve és azonnal olvasva a gondolataikat az jön le, hogy mélységesen lenéznek, csak szükségük van az energiáimra, nem tudott olyan vonzerőt jelenteni, mint újra életben látni a szüleimet. Ezért a megfizethetetlen ajándékért mondtam le a pénzről és az Általatok kínált ragokról, amit akkor sem bánok, ha a távozásnál mélységesen megnyomorították a lelkemet és a szívemet. Ezekből fel lehet épülni és a helyzetemben sincs semmi olyan, amit ne lehetne pár nap-hét-hónap alatt rendbehozni, míg ha itt maradok, pont olyan lennék, mint Ti, akik toljátok magatokba a kokaint, hogy elviseljétek az életet. Pedig mindenetek megvan, sőt, jóval több, mint amire egy átlagos embernek reménye van, mégsem tudtatok elég vonzerőt jelenteni egy fejlett ember számára.
- Miért?
- Mert egyik Oldalon sem értitek igazán, mi az. Ám ezek az átmeneti valóságok is pont erről szólnak. Ha sikerül megérteni, jössz tovább, ha nem, visszakerülsz és arra leszel jó, hogy Mintát sugárzol a többieknek a Kapu felé.
- Miért nem vagy megértőbb?
- Mert annak nincs pedagógiai vonzata. Annak úgy van, ha Engem sosem láttok eztuán, ám jobban megbecsülitek azt, aki utánam jön. Aki vállalja, hogy itt is, ott is lenézik, hülyére veszik, szétrabolják addig, amíg nem végez és össze nem szedi a következő turnust, akik túlélhetik. Sajnos azonban a Velem történtek miatt erős a gyanúm, hogy ilyen barmot, aki önzetlenül segít ilyen borzalmas lényeknek, mint Ti vagytok, a közeljövőben nem fogtok látni.
