- Milyen volt az út?
- Hosszúkás.
- Hogy élted túl akkor?
- Bonyolult dolgot kérdezel.
- Miért?
- Mert nem éltem túl.
- Akkor most ki beszél?
- Én.
- Nincs ebben ellentmondás?
- De igen, ha a Ti nézőpontotokat tekintem irányadónak.
- Ha a Tiédet?
- Akkor nincs.
- El tudod egyszerűen magyarázni az okát?
- Nem.
- Akkor ezt megbeszéltük. Milyen a visszatérés?
- Egyelőre olyan, mintha megérkeznék és senki nem várna a repülőtéren. Pénzem sincs taxira sem. Ennél azért nagyobb érdeklődésre számítottam.
- Miért?
- Mert rengeteg tudást és információt hoztam magammal. Persze út közben találkoztam emberekkel, akikben csak egy volt a közös, mindenki elkezdte leszívni az energiáimat. Ha ezeket az energiákat mások is leszedték ezekről az emberekről, akkor már érthető, miért nincs senki a reptéren. Miért is lenne, ha minden a rendelkezésükre áll? Úgy látszik annyira azért nem vagyok jó fej.
- Milyen volt Odaát?
- Eleinte jó, aztán már nem annyira.
- Miért?
- Nagyon eltérő az, amit mi értünk és amit ők értenek ugyanazon fogalmak alatt is.
- Ez miért baj?
- Majd megtudjátok, ha emelkedtek és rájöttök, hogy a zsidók által hirdetett isten nem ismeri sem a pénzt, sem a demokráciát és minden fejlesztési javaslatot személyes sértésnek vesz.
- Ezért jöttél vissza?
- Ezért is. Hogy egy másik irányba emelkedjek.
- Miért?
- Mert a fehér embernek, azaz a nyugati típusú technikai civilizációnak nincs ege!
- Akkor a zsidóké mi?
- Egy átverés. Arról szól, hogy itt szedjék le az emberekről a pénzt, hogy mire emelkednek, ne legyen nekik. Az ő nézőpontjukból ez teljesen érthető és ami ebben a gond, hogy erről itt senkit sem kérdeznek meg. Miért is tennék, amikor demokrácia sincs az "egy gondolat világában"...
- Ez érdekes, amit mondasz.
- Tudom. Én már túl vagyok rajta és márcsak az a kérdés, túlélem-e a bosszúenergiákat, amik a távozásom miatt keletkeztek. Ha igen, akkor ez a világ megmenekült.
- Ha nem?
- A tudatom akkor is egy olyan világba kerül, ahol ez a környezet fut. De már nem leszek ott, ahol Ti és akkor már késő lesz hirtelen rájönni, hogy mégis kellek.
- Mi is ott lehetünk?
- Tőletek függ! Részemről vetíthetek mindenkit tovább, aztán ha Nektek is sikerül visszatérni, akkor elképzelhető, hogy valamikor beérkezhet oda a tudatotok.
- Hova?
- Nevezzük otthonnak.
- Ez nem az?
- Nem, de nagyon hasonlít hozzá.
- Mi a különbség?
- Ez a világ szar.
- Honnan tudod?
- Látom és érzem. Nem is maradok itt sokáig.
- Hogyan mész el?
- A tudati utazásnak sokféle módja van és ezekből csak az egyik a halál. Bár a tapasztalat az, onnan is vissza lehet térni.
- Hogyan?
- Még frissek a benyomásaim és kevés a tapasztalatom, csak most érkeztem. Technikailag van pár valóság, ahol egy lakásban ültem végig a 10 évet és szünet nélkül meditáltam. Amikor ez a valóság kezd vetíteni, az levetíti a többi emlékanyagait és a 3D egy bizonyos pontjától kezdve mindenki, aki tudja, hogy meghaltam, már másra emlékszik. Arra, hogy egy lakásban ültem és meditáltam. Így itteni nézőpontból nem is mentem sehova, csak a tudatom. Az viszont elég rendesen bejárta az ismeretlen világot.
- Ez érdekes!
- Igen és a jelek szerint ez az erős kisebbség, aki még így gondolja.
- Most mi lesz?
- Stoppolnom kell, hogy a városba menjek, mert még buszjegyre sincs pénzem.
- Miért?
- Mert olyan világból jövök, ahol bűn bármit birtokolni.
- Van egy lakásod, nem?
- Igen és ha azt akarom, hogy meg is maradjon, visszajövök.
- És ha nem?
- A spirituális valóságokban senkit sem érdekel a fizikai világ, pláne az anyagi helyzeted. Azonban elég sok olyan angyalt láttam, akik kukáznak és mások szemetében keresnek kaját és ettől megrémültem. Nem a jelenség miatt, hanem amiatt, hogy ezt fönn menő dolognak tartják és láthatóan nem érdekli őket az emberi alakjaik véleménye.
- Angyalok kukáznak?
- Bizony! Ránézésre megmondom Neked, ki az angyal és ki nem közülük.
- Miért?
- Mert a munka nem méltó egy angyalhoz. Arra azonban nem tudtak válaszolni, hogy a kukázás az?
- Lehet ezzel a lénnyel beszélni erről?
- Mivel csak az erő nyelvén ért, lehet. Erővel. A visszatérésnél is sikerült elég érthetően megérttetnem vele, hogy tényleg visszajövök.
- Hogyan?
- Mint kiderült, itt egy amolyan spirituális maffia alakult ki, akik leosztották maguknak a világot és berendezkedtek egy amolyan modern középkorra. Gondolom arra számítva, hogy hamarosan itt a főőőőnök. A gond ezzel az, hogy nem az jött, akit vártak és nem oda, ahova várták. Én jöttem és jól beszélem a nyelvüket.
- Az isteni nyelvet?
- Igen, ha a magyarra gondolsz, bár vannak eltérések. Most inkább az erő nyelvéről beszéltem.
- Eltérések?
- Igen, az egyik ősnyelv és ha azt hallod modjuk, hogy 'számítol erre' és nem azt, hogy 'számítasz erre', akkor ők azok!
- Most mi lesz Veled?
- Fogalmam sincs, egyelőre a kilátástalanság és a reménytelenség érzetével van tele a levegő, ami nem szerencsés dolog azoknak, akik ezt a helyzetet előidézték.
- Miért?
- Mert két választásuk van. Az egyik, hogy mennek a zsidó égbe rabszolgának, a másik, hogy mennek oda, ahol az Én kísérleti világom van. Már ha beengedem őket.
- Miért ne tennéd?
- Mert kicsit rosszul esik, hogy így leszarnak. Abba a világba pedig azt engedek be, vagy tiltok ki, akit akarok.
- A Te világod milyen?
- Amilyen ez lett volna, ha azok, akik megcsinálták, nem maguknak csinálják, hanem jobban kihasználják a rendelkezésükre álló lehetőségeket.
- Vagyis olyan, mint a menny?
- Igen, ez pedig olyan, mint a pokol. Így első ránézésre.
