- Üdvözlöm! Miben segíthetek?
- Nekem? Semmiben.
- Akko...
- Várjon csak! Ez Önnek nem Üzlet?
- Dehogynem!
- Akkor miért akar Ön Nekem segíteni? Pénzért?
- Persze.
- Akkor mi ez a Hozzáállás?
- Ezt nem értem.
- Milyen pofa kell ahhoz, hogy úgy nyiss meg egy beszélgetést egy másik féllel, hogy miben segíthetsz anélkül, hogy bármit is tudnál Rólam? Kértem Tőled segítséget?
- Nem!
- Persze hogy nem. Tudod miért? Az ember segítséget csak a barátaitól kér és azt is csak a legvégső esetben. Különben lejáratja Magát. Erre azzal nyitsz meg egy tudhatóan üzleti megbeszélést, amiben egyértelműen pénzt akarsz keresni, hogy eleve egy jótevő helyzetben kedzenéd a kettőnk viszonyát, amivel eleve lejárattad magad mindjárt az első kérdéssel? Mi dolgom Veled?
- Akkor mit akarsz tenni.
- Odaviszlek, ahol a helyed van, a hasonlók közé és lelépek. Pá!
- Üdvözlöm NagyUram, jöttem megtenni a hűségesküt!
- Az mi?
- Amikor a Vezért leütik és beül Helyére az Új, megjelnnek előtte az addigi vezetők, hogy hűségesküt tegyenek.
- Tettek már ilyen hűségesküt?
- Igen.
- Akkor ez már semmit nem ér. Ha ennyit ér a hűség...
- Akkor bizonyítanom kell hűségemet?
- Nem ártana!
- Hogyan?
- Mindjárt itt lenne az első. Megszomjaztam, kellene egy üveg ásványvíz. Lezárva, persze. Hidegen.
- Hogy?
- Érted, amit most mondtam?
- Igen.
- És még mindig itt állsz?
- De Nagyuram, Én egy nagyon fontos ember vagyok!
- Annál finomabb az ásványvíz, nem?
- Hogy?
- Te, ma beszéltem egy nagyon érdekes figurával.
- Mi történt?
- Valami hűségesküt akart nekem tenni.
- Az mi?
- Nem tudom, biztos valami őslakos szokás.
- Hogy reagáltál rá?
- Igyekeztem kreatív lenni és olyanná válni, mint Ők.
- És hogy ment?
- Nem tudom, de ahogy a lúzer ott állt előttem, az elképesztő volt!
- Tudja már?
- Még nem. Nem is akartam ezzel idegesíteni.
- Akkor végülis jól ment.
- Szerintem is.
